Második rész - Amiről a román titkosszsolgálti iratak regélnek:Mikor és miért kerültem a Szekuritáté célkeresztjébe?

Király István

siculusblogg.blogspot.com/

Második rész

Amiről román titkosszolgálati iratok regélnek

1. Mikor és miért kerültem a Szekuritáté célkeresztjébe?

„Tudtam, hogy már rég és pedig azóta, hogy bátyám nyíltan fellépett a nemzetiségi létünk védelmében, engem is megfigyelés alatt tartanak, telefonunkat lehallgatják. Eleinte nem én voltam az érdekes számukra, hanem bátyámról akartak volna egyet s mást megtudni lehallgatva családi és baráti beszélgetéseinket”-jegyeztem fel „Emlékeim”-ben.

Ez csak részben igazolják a titkosszolgálati íratok. Eleinte ugyanis én váltam számukra gyanússá. De rövid időn belül már az a tény , hogy én vagyok bátyám legelkötelezettebb híve Hargita megyében, ez vált szemükben fontosabbá. Nem állítom, hogy teljesen alaptalanul.

Mielőtt rátérnék ezen kérdés tisztázására, szükségesnek vélem bizonyos háttér adatok bemutatását, melyek elősegíthetik tárgyalt kérdéskör jobb megértését.

Beszéltem már arról, hogy miképpen és mikor kerültem a Csíkszeredai Állami Levéltár élére.

Levéltárosok szakmai tanácskozáson az Árkosi kastélyban. Középen bőrkabátban és

bundasapkában Ionel Gal tábornok, vezérigazgató. Jobb szélen a szerző, háta mögött Giurgiu Aurel

Az új szakmát meg kellett tanulni, erről munkaadóm gondoskodott. Bevontak egy levéltárosi munkahelyi képzésben, melyet Bukarestben az Állami Levéltárak Vezérigazgatósága indított évente vagy kétévente az új alkalmazottai számára.

Ezenkívül az évente legalább kétszer sorra kerülő szakmai értekezletek, tapasztalat cserék a fővárosban és az egyes megyei levéltáraknál is sokat segített a gyors beilleszkedésemben, a szükséges tapasztalatok megszerzésben. Különösen az erdélyi megyékben (Sepsiszentgyörgy Gyulafehérvár, Kolozsvár , Brassó) tartott rendezvények ,mivel az írat kezelési , nyilvántartási és irattározási módszerek , tárolási rendszereik is másak voltak Erdélyben mint Ó-Romániában , ahol a keletkezett íratok iktatási -és nyilvántartási rendszerét csak az 1831-1832 években vezették be a Kisseleff orosz tábornok által életbe léptetett , Regulamentul Organic (Szervezeti Szabályzat) néven ismert modernizációs reformkísérlet keretében, midőn ideglenesen a két román fejedelemség orosz protektorárus alá került.

A legtöbbet azonban magában a munka folyamatában lehetett tanulni, erről a sokrétű és szép munkáról amit a levéltárosi és ezzel kapcsolatosan az ígéretesnek mutatkozó történetírói karrier kecsegtetett. A megyésítés után nemsokára új épület készült . az addig nem létező megyei levéltárnak, közvetlenül a - szintén új székházat nyert- Belügyminisztériumi Felügyelőség mellett, ahol ma is található a Testvériség sugárút és Tudor Vladimerescu utca keresztezősödénél Mikor tisztségemet elfoglaltam a háromszintű épület mely a Testvériség sugárút 4 szám alatt helyezkedik el annak földszintjén még a városi Milícia székelt. Később az Állami Levéltár épülete és a megyei Belügyminisztérium Felügyelősége székháza közötti beépítetlen területre felépült a városi Milícia új székháza is. Ezzel a levéltár épületének földszintjét is birtokunkba vehettük.

Mindössze öt fő volt akivel el kellett látnunk az igen sokrétű feladatunkat: a levéltárvezető- személyemben, egy levéltáros, egy irattáros , egy titkárnő és egy takarítónő. A levéltárost úgy örököltem Giurgiu Aurel személyében elődömtől Nistor Alexandrutól. Szászrégenből vagy annak környékéről származott és igen büszke volt a Marosvásárhelyen élő és tevékenykedő nacionalista beállítottságú újságíró bátyára. A titkárnő , Maria,- egy román, ekkorára már nyugdíjas milicista lánya- aki egy szekurítátés magyar altiszt- Publik Rudolf- felsége volt és jól beszélt magyarul. Az egész családdal , beleértve Maria szüleit is, jó viszonyba voltam. Közvetlen barátságos embereknek ismertem meg őket. . Az irattáros már az én időmben, létszámnövelés révén került az intézményhez és bár én Suciu Antonie, volt kollégám felségét szerettem volna oda venni, ő nem vállalta, elsősorban volt KISZ-es kollégánk Todoran Eugen (Jenő) személye miatt, aki politikai tisztként dolgozott a megyei Szekuritáténál. Így kénytelen voltam lenyelni Condrea Aurel nevezetű milicista tiszt felségének alkalmazását.. A takarítónő - aki ha kellett az irattárosi feladatokba is besegített- egy csíktaplócai idősebb - Boriska keresztnévre hallgató- igen rendes egyszerű asszony volt.

Az állambiztonságiak célkeresztjébe 1977-ben kerültem, a vélhetően Giurgiu Aurel „ébersége” következében. Fazekas Lajos , a megyei pártbizottság első titkára jóváhagyását 1977 október 17. én vezetik rá egy a megfigyelésemet kérő nem dátumozott feljegyzésre.¹ A Szekuritáté azzal indokolta ennek szükséges voltát” „.. mivel a személy nagy mennyiségű titkos irattal dolgozik”- Bizonyos jelekből arra lehet következtetni, hogy a jóváhagyást megelőzően is már megfigyeltek. Ezt elsősorban a mellettem dolgozó „ Dunăreanu” konspiratív fedőnévvel ellátott Giurgiu Aurel levéltároson áskálodásának tulajdonítom. Tudniillik, a kémelhárítás kapta azt feladatot, hogy figyelje és ellenőrizze az un, speciális (titkos) irattárak létrehozását az állami levéltárak keretében , illetve azok külön helyiségekben való elkülönítését és a rá vonatkozó szigorú szabályok betartását. Már 1977 július 7-én a kémelhárító Ardelean Vasile százados jelentést készít arról, hogy „Dunăreanu”- tól megtudta, hogy a titkos levéltárba frissiben besorolt és oda elhelyezett „dr. Pál Gábor fond” anyagát 1972-ben tanulmányozta Antal Imre csíkszeredai tanár. Ez olyan jellegű iratokat tartalmaz , szerintük, amelyeket országunk elleni ellenséges célokra is fel lehetne használni. Antal Imre rendszeres látogatója a levéltárnak és tanulmányoz bizonyos nem titkos iratokat, de ő nacionalista-irredenta eszméi és magyarországi történészekkel való kapcsoltai miatt megfigyelés alatt áll. Tudomása szerint, Antal Imre több alkalommal dicsekedett azzal, hogy egy olyan régi dokumentummal rendelkezik, amely bizonyítja Erdély jogszerűen a magyarokhoz tartozik („aparține de drept maghiarilor”) és ez a dokumentumom egy adott pillanatban felhasználható és az nagy zűrzavart keltene. Feltételezi, bár nem tudja milyen iratról van szó, de nem kizárt hogy azt az állami levéltár helyi fiókjából tulajdonította el.

Javasolja : -ezt az információt meg kell osztani az I. Szolgálattal ( belső megfigyelési szolgálat-KI) és velük együttműködésben tárják fel, hogy valóban az említett dokumentum a levéltárból került-e ki.

- „Dunăreanu”-t rá kell állítani a célszemélyre , hogy meglehessen tudni annak érdeklődését és megelőzni, hogy a speciális irattár dokumentumaihoz illetéktelen személyek hozzáférhessenek

-a levéltár igazgatójával össze kell vetni a speciális irattár nyilvántartásait és az oda besorolt dokumentumokról szóló jegyzőkönyveket az Antal Imre által tanulmányozott iratok kimutatásával , ezáltal felfedni , a hiányzó iratokat. ²

Ezen első jelzést követően 1977.10. 22-én már intézkedési tervet készít a megyei kémelhárítás Popovici Aurel nevezetű főhadnagya a „Documentul” (Dokumentum) ügyben³ amelyben, első

pontként a megfigyelés alá helyezésemnek a megyei pártszerv általi jóváhagyásának az elérése szerepel. Egy újabb besúgói információt⁴ követően , jelentést készít feletteseinek, javasolva : „...komplex T.O. eszközök beszerelésének engedélyezést Király István munkahelyére és lakásba ,hogy megállapíthassuk kapcsolatának jellegét a nevezett Antal Imrével, abból a célból, hogy megelőzhessük olyan adatok, információk dokumentumok kikerülését , amelyeket ellenséges céllal lehetne felhasználni országunk ellen…...”⁵

Mai szemmel az itt megfogalmazott feltételezések teljesen abszurdok, de az adott időpontban . a magyarokkal szembeni általános gyanakvás légkörében, megszokottak voltak.

Szerencsémre a kollaboráns beosztottam hamarosan Marosvásárhelyre távozott és a helyébe felvett Boar Liviu vagy nem volt hajlandó erre, vagy meg sem próbálták beszervezni.

Első munkahelyi telefon lehallgatásom 1977 november 19. -ről datálódik , de csak november 22.-én iktatták , szigorúan titkos , egy példányban készült, és a lehallgatást a Post 2c/ACT jelzésű készüléken végezték és ezt is Popovici Aurel kémelhárító tisztnek szignózták ki .⁶ „DOCUMENT S” (Secret= Titkos) címet viselő feljegyzést SZ. A. főtörzsőrmester készítette. Ebben azt jegyzi le , hogy egy Marci nevezetű személy (Tarisznyás Márton, a Gyergyószentmiklósi Múzeum igazgatója- K.I.) telefonon hívta a célszemélyt akivel arról beszélgettek, hogy át kell adjon a célszemélynek egy Fehér Mihályra vonatkozó anyagot. Marci arról is beszél, hogy november 26.-án ünnepi ülés lesz a kultúrházban,( a múzeum a mai és akkori épületébe költözése, mondhatnám hivatalos alapításnak 15. évfordulóját ünnepelte) majd a résztvevők megtekintik a múzeumot és ott kerül sor szekciónként az ülésszakra. Kiderül, hogy ezen részt vesz (ifj. -K. I.) Koós Károly és Magyari András Kolozsvárról, Bukarestből Demény és Tibi - aki megtervezte a szárhegyi kastély rekonstrukcióját -és Szőcs János Marosvásárhelyről (Sic!-valójában Csíkszeredából-K. I. ). A célszemély közli, hogy ő is elmegy a rendezvényre, mivel érdekli őt . Marci utána javasolja, hogy legyen társszerzője Gyergyó város levéltára bemutatásában, amit a Revista Arhivelor folyóiratban vagy a múzeum évkönyvében publikálhatnak, ami nemsokára megjelenik. Végül kiderül, hogy mind a célszemély, mind Marci külön -külön fognak közölni egy -egy anyagot a múzeum évkönyvében. Ahogyan beszélgetnek abból az is látszik , hogy jó barátok.

Ezek után következik Marci és Demény Lajos , azonosítására vonatkozó feljegyzés . Az utóbbi professzor, tudományos kutató Bukarestben . Azt is feljegyzik, hogy szoros kapcsolatban áll a célszeméllyel , akit időnként felkeres és gyakran jár Hargita és Maros megyékben.⁷

Ekkor még sejtelme sem volt arról , hogy a munkahelyemen is lehallgatnak.

Ezt a telefon beszélgetésről szóló feljegyzést csak mintának szántam, hogy mire is figyeltek elsősorban a kezdetek kezdetén. De már az ebből nyert információkat is fontosnak vélték .Ha ez nem is volt túl gyanús a következő - ami 1977 november 30-i eseményt veti papírra ugyanaz a SZ.A , az már biztosan hozzájárult, hogy a megfigyelést engedélyező kérelmüket megalapozottnak lássák:” „Az objektívnál található ANTAL IMRE ( tanár) aki azért jött a » DOKUMETUM«-hoz , hogy dokumentálódjon a Madéfalvi Veszedelemről (SICULICIDIUM) és a '16 -os (Sic! -K.I- valójában az 1921. évi) földreformról CSÍK, HÁROMSZÉK és UDVARHELY vidékről. A célszemély kikeresi neki a kért dokumentumokat. ANTAL egy órán át tanulmányozza, utána megköszöni a célszemélynek és távozik” Utólag valaki más írással és olvashatatlan aláírással rávezette : „Antal Imre , az I. Szolgálat által megfigyelt személy, nacionalista és irredenta megnyilvánulásai miatt” ⁸ Ez már bizony gyanús!

A lehallgatások és „Dunăreanu”-tól származó információk továbbra is a kémelhárítás figyelmében maradtak még egy ideig. 1978 február 6-án Popovici Aurel főhadnagy, újabb összefoglaló jelentést készít „ Dokumentum” ügy fejleményeiről.⁹ Ebben már első helyen szerepel , hogy : „A nevezett , Király Károly, a Marosvásárhelyi UJCM elnökének testvére” Más forrásból lehet kiolvasni, hogy ekkor még bátyám „Cucu”(olvasd „Kuku”-K.I) név alatt áll megfigyelés alatt”. Az eredeti hivatali román bükkfa nyelven „lucrat in acțiunea »CUCU« ”. Később a megfigyelésekben titkosított nevét előbb „King”, majd nemsokára „Călătorul”-ra ( Utazó-K. I.) változtatták így és állandósult.

Ebből a kémelhárítási jelentésből sem marad el az a gyanújuk, hogy összejátszom Antal Imrével ,de emellett már megjelenik az a tény is, miszerint „ ...a rendelkezésünkre álló információkból kiderül, hogy célszemély jól ismeri bátyja ellenséges tevékenységét- baráti körben beszélget erről az aspektusról.”

Ennek alátámasztására bemutat néhány témát amit lakásunkban megbeszéltünk a barátokkal. Ilyen például néhány Romániát érintő nemzetközi kérdés. Úgy értékeltük, hogy a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt nagyon nehezen kapta meg Románia az Egyesült Államoktól és ez a magyar emigrációnak és demonstrációinak tulajdonítható . Magyarország pedig biztosan meg fogja kapni a közeljövőben, mivel kapcsolatai Amerikával megváltoztak , bizonyíték erre a magyar korona visszaszolgáltatása az országnak.

Azt is jelentik , hogy szándékukban áll a megye vezetőségének javasolni, más megyébe való áthelyezésemet, de semmiképpen nem erdélyi megyébe. Jelenti , hogy szoros megfigyelés alatt tartanak és ezt fenntartják az elkövetkezőkben is, hogy megelőzzenek bármilyen ellenséges akciót részemről.

A jelentésre valaki kézírással rávezette : „”Danciu őrnagy elv.(társ)/. Egy példány az Igazgatóság vezetőségének és Gal táb.(ornok) elv.(társ)-nak”

Hogy miért volt eleve gyanús egy testvér? Gondolom nem kell nagyon az adott helyzetben ezt alátámasztani. Különösen nem azoknak akik benne éltek és élvezték a Ceaușescu-rendszer „szocialista demokráciájának jótéteményeit”. Akik meg nem, azoknak hadd álljon itt néhány részlet bátyám önéletírásból, amelyből képet alkothatnak hogyan is működött az a mindennapokban és milyen konkrét körülmények között vélték, hogy szükséges engem is megfigyelés alá helyezniük.

„Az első levelemet válaszra sem méltatták. Verdeț – saját bevallása szerint – eljuttatta Ceaușescuhoz, aki fiókba zárta, s ezzel nem létezőnek nyilvánította.

Egyedüli hatása az volt, hogy megélénkült a titkosrendőrség mozgása, felügyelete körülöttem.

A második levelem ugyancsak az év (1977 -KI) szeptemberében született, és Vincze Jánosnak, az RKP KB tagjának címeztem. Mivel az első levelemre semmilyen visszhang nem érkezett, ezért továbbléptem. Beadványom azért címeztem egy alacsonyabb beosztású, de magas rangú pártfunkcionáriusnak, hogy ismertté váljon annak tartalma és cselekvésre késztesse a vezért. Közismert, hogy a szovjet impérium országaiban a kényes, kellemetlen levelekre, beadványokra a hatalom birtokosai elhallgatással és/vagy retorzióval válaszoltak, és úgy könyvelték el, mint a párt és a rendszer elleni bűncselekményt.

Ezúttal élesebb hangvétellel, vádlón és szélesebb skálán teregettem ki sérelmeinket, jogfosztottságunkat, és nemcsak a mieinket – a magyarokét –, hanem a kisebbségi sorban sínylődő többi népcsoport és etnikai közösség fájdalmait és sérelmeit is. Elmarasztaltam Ceauşescu személyi kultuszát, és törvénytelenséggel, alkotmánysértéssel vádoltam a pártvezetést. Vincze Jánost arra kértem, hogy a neki írt levelet juttassa el Ilie Verdeţnek, és ossza szét a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Országos Tanácsának bürótagjai között, hogy tudomást szerezzenek róla és támogassák a javaslataimat, követeljék a jogorvoslás”……...

„Az inkvizíció működésbe lépett. Ceaușescu egy öttagú bizottságot nevezett ki azzal a megbízással, hogy elbírálják leveleim tartalmát, megvédjék a párt tisztaságát, meggyőzzenek álláspontom helytelenségéről. Ha kitartok álláspontom mellett, szembeszegülök a párt nemzetiségi politikájával: az nyílt árulás. A bizottság vezetője Ilie Verdeţ, a Központi Bizottság titkára; tagjai: Petre Lupu, politikai bürótag, a párt Központi Kollégiumának elnöke (fegyelmi bizottság), Theodor Coman belügyminiszter, Vincze János és Koppándi Sándor KB-tagok.

A fegyelmi bizottság összetétele már jelezte az ügy baljós voltát, Ceaușescu aggodalmát. Világosan értésemre adták, hogy nem babra megy a játék; hogy nagy fába vágtam a fejszémet, és hogyha a fa nem hasad, a nyele beletörik. Tudtam, hogy beadványaim előbb-utóbb elindítják a lavinát, mindennel számolnom kell. A párt, a titkosrendőrség mindent elkövet, hogy eltérítsen szándékomtól, visszatérjek a nyájhoz, önkritikát gyakoroljak, és fegyelmezett katonája legyek a pártnak. Eltökélt szándékom volt kitartóan küzdeni és érvényt szerezni jogainknak.

Szeptemberben és októberben háromszor hívattak a levél miatt. Az összes lehetséges módszert bevetették megfélemlítésemre és félrevezetésemre, s amikor látták, hogy nem megy, békülékenyebb hangot ütöttek meg: fűt-fát ígértek, sőt még azt is, hogy beismerik: vannak még hibák és hiányosságok a szocialista demokrácia működésében és a nemzeti kérdések megoldása terén; bevallván így néhány jelzésem jogosságát, azt, hogy alacsonyabb szinteken, a minisztériumokban vagy a megyékben az állambiztonsági szervek működésében valóban észlelhetők hiányosságok. Ígéretet tettek ezek orvoslására. Körülbelül húszórányi vita, tárgyalás után pontról pontra ízekre szedve leveleim valamennyi sorát – sem tudták megtörni akaratomat és elhatározásomat; kitartok és érvekkel támasztom alá mindegyik megállapításomat. Ígérgetni kezdtek. Időközben működésbe lépett a félrevezető és megtorló gépezet. 1977 decemberében szembetaláltam magam egy, a Központi Pártkollégiumnak küldött feljelentéssel, egy névtelen – de nem aláíratlan! –, 90-nél több vádpontot tartalmazó levéllel, telis-tele elképesztő rágalmakkal. Hogy többletnapokat számoltam el magamnak kiszállási díjként a párt KB-gyűlésein vagy a központi pártszervek ülésein való 1974-es részvételeim alkalmával, el egészen a hivatali jogkörömmel való visszaélésig, például hogy az engedélyezettnél magasabb fizetési osztályba soroltam magam, meg hasonlók. A kivizsgálást több mint három hónapon át a megyei pártkollégium által kijelölt 30 tagú bizottság végezte. Természetesen a 90 vádpont mindegyike hamisnak bizonyult.

Politikai csatározásaim őszi fordulójából még egy epizódot emelek ki. Mire a felelősségre vonásra került volna sor, ezrek szereztek tudomást leveleim tartalmáról. Köztük olyan jeles személyiségek, mint Ion Gheorghe Maurer, Fazekas János, Takács Lajos, Sütő András, Kányádi Sándor, Balogh Edgár, Illyés Gyula, Csoóri Sándor és sokan mások – románok, magyarok, németek és zsidók, mint Mozes Rosen főrabbi, Eduard Eisenburg”

…………………………………………………………………………………………….…………………….

…………..

„Kihasználva az ebédidőt, felkerestem Ion Gheorghe Maurert az otthonában. Tájékoztattam őt a történtekről: hogyan futottak holtvágányra tárgyalásaink, mivel nem voltam hajlandó kiadni azok nevét, akik erkölcsileg és eszmeileg támogattak és folyamodványaim tartalmával egyetértettek. Elmeséltem azt is, hogy Verdeţ-nél tiltakoztam a Zsil-völgyi bányászokat ért megtorlások miatt, Szikszai Jenő halálba kergetéséért, Zsufa Zoltán, Haszmánn József, Erős Péter, Kuti Sándor (Brassó),dr. Kocsis István (Sepsiszentgyörgy), Kállai Pál lelkész és mások meghurcoltatásáért, a lelki és fizikai terror alkalmazásáért. Mindezt hallva Maurer megkért, hogy nevezzem meg őt délután a Ceauşescuval folytatandó vitámban, és tárjam fel, hogy ő, Ion Gheorghe Maurer, ismeri leveleim tartalmát és egyetért velük. Vállalja értük a felelősséget”

(Megjegyzés: Ilie Verdeț unszolására végül is 13 nevet közölt vele, akik ismerik levele tartalmát és egyet is értenek az abban foglaltakkal. Csak azok nevét adta meg, akiket sikerült elérnie és belegyezésüket adták. I. Gh. Maureren kívül, ezt vállalta még: Sütő András író, Puskás György a marosvásárhelyi orvosi és gyógyszerészeti egyetem rektora, KB tag, Domokos Géza KB póttag és a Kriterion könyvkiadó igazgatója, Gál Ernő a Korunk főszerkesztője, Létay Lajos az Utunk főszerkesztője, KB tag, Takács Lajos KB tag, Demeter Lajos egyetemi tanár, dr. Benedek Géza a kovásznai szívkórház igazgatója, Sylvester Lajos újságíró, Tomuș Radu jogász, -volt kabinetfőnöke Kovászna megyében- és Kányádi Sándor költő. Ketten- Fazekas János és Huszár Sándor A Hét főszerkesztője- nem adták belegyezésüket.)

„ Nos, hogy visszakanyarodjam Verdeţhez: felhívtam telefonon, ahogy megállapodtunk. Ő lehangoltan közölte, hogy a Ceaușescuval tervezett beszélgetés elmarad. Így nem jött létre személyes találkozás a leveleim ügyében a vezérrel.

Még a következő levelek láttak napvilágot: Fazekas Jánosnak, az RKP Központi Bizottság Végrehajtó Bizottsága tagjának 1977. augusztusi keltezéssel küldtem levelet; 1978 januárjában Takács Lajosnak; 1978 októberében Virgil Trofinnak; 1980-ban újból Ilie Verdeţnek, amely már egyben számbavétel az eltelt két év időszakáról. Ebben a levélben feltárom azoknak a névsorát, akik még rajtam kívül memorandumokkal, beadványokkal és petíciókkal fordultak a román párt és állam vezetőihez kisebbségi létünk jogfosztásait sérelmezve, helyzetünk jobbítása szándékával. Ennek a levélnek teljes szövege helyet kapott az amerikai kongresszus jegyzőkönyvében, Schultz kongresszusi tag előterjesztésében”…….

„Summa summarum: az egyenlőtlen mérkőzés azzal zárult, hogy ismét kézbe vehettem a vándorbotot: Karánsebesre száműztek.

Mi késztetett arra, hogy elfogadjam a kényszerlakhelyet, és mi lett volna a következménye annak, ha visszautasítom a totalitárius hatalom által kijelölt helységek valamelyikébe való áthelyezésem?

Mindezek magyarázata -képpen, íme, két eshetőség a lehetségesek közül. Lehet,hogy egyszerűen összepakolnak és száműznek az ország egyik eldugott sarkába.

Kényszeríthetnek a kitelepedésre. Átdobhattak volna a határon, családostól, vagy anélkül. Amint történt volt számos ellenállóval, többek között Paul Gomával, Eugen Frunzăval, Szőcs Gézával, Borbély Ernővel és így tovább. Mindkét eshetőség igencsak hátrányos lett volna számomra. Az állandóan ismétlődő fenyegetések,a szekus erők megsokszorozása, a különleges ügyosztály ezernél több emberének Vásárhelyre való összpontosítása bizonyította: nem tréfálnak, miután január 26-án

a Szabad Európa, a BBC, Amerika Hangja beolvasta a pártvezetésnek írott leveleimet. Marosvásárhelyen ostromállapot, hadi körülmények uralkodtak. Habár nem jelentették be a szükségállapot bevezetését, sűrűvé vált körülöttem a levegő, bármikor ki lehetett volna provokálni valamiféle rendbontást, összecsapást, melynek ártatlan emberek lettek volna az áldozatai. Íme, ezért, „muszájból” elfogadtam a kényszerlakhelyet.”¹⁰

Megjegyzés: 1978 február 7.- én iktatták be a Karánsebesi Fafeldolgozó Kombinát igazgató tisztségébe, ugyan oda ahová 1972-ben , lemondása után helyezték, eltávolítva a Székelyföldről. Tényleges-, családjával való odaköltözésre csak később, február vég

1. I. k. 15. l.

2. I. k. 33. lap

3.Uo. 32. Lap

4.Uo. 31. lap

5.Uo. 30. lap

6.A.C.T jelzést csak csak 1978 július 30-ig használják. A következő naptól már helyette az I.C.D.T vagy I.C.T-vel helyettesítik , de található az 1981 június 1-10 időszakra vonatkozóan- midőn szállodai szobában a Neptun tengerparti üdülőhelyen nyaraltunk -BC.1 és BC.2 jelzésűeket is. 1982 január hónapjától 1985 év végéig, ameddig a család telefon beszélgetéseiről feljegyzések vagy szó szerinti rögzítések tálhatók dossziémban az I.C.T és I.D.M jelzések váltakoznak. . Az A.C.T rövidítést nem sikerült megfejtenem.( Talán , Aparat Control Telefoane= Telefon ellenőrző eszköz?) I.C.D.T. = Interceptarea Convorbirilor si Discuților Interioare prin Intermediul telefonului ( Telefon- és más beltéri beszélgetések lehallgatása telefon készülékkel) ; I.C.T. = Interceptarea Convorbirilor telefonice (Telefonbeszélgetések lehallgatása) I.D.M.=Interceptarea Discuților prin Microfoane ( Beszélgetések lehallgatása mikrofonokkal)

7. V. k. 1. lap.

8. Uo. 2. lap. Érdekes módon az V. kötet 172. lapján, 1987 április 1.-én midőn az 1978. év telefon lehallgatási dossziéját lezárták és hitelesítették Suciu Mihăilă ezredes ezt 222 lappal tette meg, rávezetve, hogy ez a D.U.I. 953. számú dosszié mellékletét képzi. Az 1992. 09.15.-i végleges lezárásakor, vélhetően az irattárba helyezésének időpontjában, az új csoportosításnak és kézi számozásnak megfelelően , a 172. lappal zárták le . Tehát 50 lappal kevesebbet tartalmaz , mint amennyi vélhetően eredetileg volt.. Néhány lap eltérés a hiba határain belül marad, de 50 lap már nem nem lehet hiba. Az is lehetséges, hogy a munka folyamatában kivettek belőle anyagokat felhasználás céljából és nem helyezték vissza a helyükre, illetve ,hogy bizonyos iratokat megsemmisítettek . Bizonyos iratok,illetve ,azok egyess példányainak megsemmisítéséről dossziémban is találhatók feljegyzések.

9. I. k. 21-23. lap ( Nr. 0070115 din 06.02.1978)

10. Király Károly. i. m., 26- 37.o.