2018. október 23., kedd

 Most  bemutatok  egy kisstilű szélhámos, de  nagy kariert befutó  "damaszkuszi utas" szédelgéseit. 

 1. "Áron" a múzeumigazgató

őBarabási László portréja az 1980-as évek vége felé

 Fekete” lassan kikopott mellőlem , mivel megszűnt együttműködésünk alapja, lévén, hogy nem publikálhattam a Hargita újságban. Megpróbálták pótolni Barabási Lászlóval, akit 1982-ben János Pál nyugdíjaztatás után a Csíkszerdai Múzeum élére helyeztek. Azon eltökélt törekvésemet igyekeztek kihasználni, ami történészi tevékenységem folytatására irányult. Első informátori jelentése rögzítésére 1982 elején került sor. Purle Ioan alezredes, „Áron” tartótisztje, 1982 január 27-én, a „forrás” által beszámoltak alapján készült feljegyzéséhez fűzött észrevételéből, ez egyértelműen kitűnik: „ »ARON« forrást egy kombinációba vontuk be a „KUTATÓ” ügybe. Első lépésként meg kell nyerje a »KUTATÓ” bizalmát , felélesztve a vele való kapcsolatát azzal az valóságos ürüggyel, hogy szándéka neki is történelmi munkákat készítenie. A második fázisban , a kapcsolataik alakulás függvényében , az ügyre vonatkozó kérdéseket fog érinteni. A kombináció keretében kihasználjuk azt a helyzetet , hogy február 4-7 között a megyénkbe jön DEMÉNY Bukarestből ( » FALUSI KÖNYVHÓNAP«),a »KUTATÓ« kapcsolata, akit három napon keresztül »ÁRON« fogja kísérni a rendezvény helyszíneire a megyében. Ezt a helyzetet ki fogja használni, hogy erősítse kapcsolatát a »KUTATÓ«-val, másrészt pedig arra, hogy új dolgokat tudjon meg DEMÉNY- ről.” . A szeku tervez , az élet végez. Ezen szöveg margójára végül is kézírással kénytelenek voltak rávezetni: „ Nem »ARON« ment a forrással (Sic! -Demény Lajos nem volt „forrás” számukra- K.I.)” 1

Február elején nem csak Demény , hanem Bitay Ödön is részt vett , mind addig is gyakran, a szervezett találkozókon. Ezt látszik igazolni egy február 17-i feljegyzés, miszerint .” Adatokkal rendelkezünk miszerint nemrég Bitai (helyesen Bitay -K. I.) Ödön, a Bukaresti Politikai Kiadó szerkesztője , beszélve a nemzeti kisebbségek nyelvén megjelenés előtt álló kiadványokról, hangsúlyozta ,hogy nagyobb figyelmet kell kapjanak a helyi történészek -példának hozva fel Dr. Antal Imrét és Király Istvánt Csíkszeredából- oly értelemben, hogy lehetővé kell tenni számukra , hogy gyakrabban publikálhassák dolgozataikat.2
Egy kis kitérőt téve, azt is fontosnak tartom megemlíteni, hogy másfél hónapra rá Demény újra részt vett egy, a Megyei Pártkabinet épületében szervezett, rendezvényen , Bitay Ödönnel együtt. Ez alkalommal , egy túl buzgó helyi „politikailag éber” személy miatt, némi kellemetlenségük támadt. Egy április 7-én készült feljegyzés arról számol be, hogy április 2-án találkoztam Bitay Ödönnel ,aki elkérte lakcímem, mondván, hogy március 25-én Demény Lajos is járt Csíkszeredában és szeretett volna találkozni velem de nem tudta a címem. Beszéltem neki arról, hogy Barabásival együtt dolgozom Balánbánya monográfiáján. Majd megkérdeztem ,hogy nem vették-e ki a készülő nemzetiségi tanulmánykötetből az én dolgozatomat. Bitay megnyugtatott, hogy nem és nemsokára meg fog jelenni a II. kötet. Más körülmények között Bitay arról is beszélt ,hogy „ Az itteniek belekötöttek a megyei pártkabinet épületében március 25-én az általam és a Demény Lajos által előadottakba, Miklós Tamás3, a kabinet igazgatója feljelentése miatt. Ő be is kérte az előadások szövegét Szőcs János muzeológustól. Elmegyek Szőcshöz, hogy megnyugtassam, mivel amiről ott beszéltünk abban nincsen semmi rossz; Demény az 1944 Augusztus 23 utáni időszakról beszélt, midőn Maniu- bandái megtorlásokra adták fejüket a székelyek körében. Ez tény , ezek megtörténtek , de nem igen beszélnek ezekről”

Visszatérve a "Aron" január 27-i jelentésre, ebben ő a január 21-i és január 25-i találkozásunk eredményéről számol be . Az első alkalommal véletlenszerűen futottunk össze , de mivel régóta ismerjük egymást ,nem volt nehéz szóba elegyednie velem .Elmondta, hogy szándéka megírni Balánbánya történetét , erre vonatkozóan már gyűjtött anyagot és kérte segítségemet ,mivel neki még nincsen gyakorlata a történetírás területén. Nem nagyon lelkesedtem ,de végül elfogadtam meghívását , hogy meglátogassam otthonában négy nap múlva , és ott lássam konkrétan miről is van szó. A megegyezett időpontban elmentem lakásra, ahol kb. egy órát ültem .Megmutatta az eddig összegyűjtött könyvészet listáját, a készített kivonatokat, más anyagokat, amit fel lehet használni a közös munkánkban . Át is adta nekem ezeket egy táskába téve, hogy nézzem át és mondjak véleményt róluk. .Abban is megegyeztünk, hogy néhány nap után felkeres munkahelyem és ott visszaadom neki a táskáját az anyagokkal és akkor megegyezünk a továbbiakról. Azt is megjegyezte, hogy végig gyanakvóan viselkedtem és ezért nem is lépett túl a beszélgetésünkben a dolgozat keretein. Ennek ellenére még is megtudta tőlem , hogy nem korlátoztak a publikálásban, bejárhatók a múzeumban lévő dokumentációs könyvtárba és most is dolgozom egy tanulmányon ami meg fog jelenni a múzeumok évkönyvében nemsokára , anélkül, hogy megmondtam volna annak témáját.
A következő jelentése március 18-ról datálódik.5 Ebben arról számol be, hogy az előző nap felkerestem munkahelyén .A beszélgetésünk jórészt a tervezett közös dolgozatunk témájában folyt. Elvileg beleegyeztem ,hogy segítségére leszek munkájában ,mind az anyaggyűjtésben, mind a dolgozat szerkesztésben. Ilyen értelemben fel is hívtam figyelmét, néhány levéltári anyagra, ahol további adatokra lelhet a Csíkszerdai Állami Levéltárban. Újra megemlítettem ,hogy én is dolgozom egy anyagon a múzeumok évkönyve számára és bizonyos adatokat az általa adott dokumentumokból fel is használtam. ( Emlékezetem szerint rá is kérdeztem, hogy honnan vannak ezek a iratok, de nem árulta el, arra hivatkozva, hogy bizalmasan kapta valakitől és annak megígérte, hogy nem mutatja meg senkinek . Nem volt számomra nehéz rájönni, hogy ezek vagy a csíkszentdomokosi római katolikus parókia vagy a község irattárából kerülhettek hozzá).
„Aron” arról is beszámolt, hogy szóba került közöttünk a „Táncház” tevékenysége is ,többek között az is, hogy Kostyák Alpár és Bokor Imre tanárokat gyakran keresik meg külföldiek. Én megkérdeztem, hogy a táncházosokat nem akadályozzák a hatóságok külföldiekkel való kapcsolataikban? Nem mutattam különösebb érdeklődést a téma iránt addig, amíg nem említette , hogy Kostyák Alpár, Domokos Pál Péternek a keresztfia. Ettől a pillanattól arcom érdeklődést tükrözött és elégedettnek tűntem, hogy erről tudomást szereztem.
A forrás azt is jelzi megbízóinak, hogy ez esetben is az volt a benyomása, hogy nincs elég bizalmam benne. Inkább én próbáltam irányítani a beszélgetést várva ,hogy megismerjem az ő véleményét.
Május 11-i jelentésében egy három nappal korábbi alkalmi találkozásunkról számol be ,mikor távirati stílusban közöltem vele: „..a balánbányai egyházi anyakönyvek, melyek Bukarestbe voltak mikrofilmezés miatt, három napja visszakerültek ide az állami levéltárban. 1803-ban nyitották őket.”. Ő megkérdezte tőlem, hogy befejeztem-e már azon íratok tanulmányozását amit átadott. Én közöltem vele, hogy felhasználom azokat és új forrásokat jeleztem neki , amiket be kellene szerezzen. Azt is megjegyzi, hogy szándékosan nem adta át nekem az összes anyagát, mert attól tartott, hogy azok alapján egyedül is megírhatnám az anyagot és nem kizárt, hogy végül is erre törekszem , elsajátítva ezzel tőle az eddigi munkája eredményét. Úgy maradtunk, hogy miután áttanulmányozza az anyakönyveket, megkeres és akkor megegyezünk a további munkamenetről.6
Ezután, már nem találtam nyomát rendszeres jelentéseinek, csak néhány alkalmira , amelyek véletlenszerű találkozásaink kapcsán szerzett információit ossza meg tartótisztjével. Erre a megfelelő helyen még visszatérek, mivel azok egyértelműen cáfolják a magáról kialakított képet, miszerint kegyvesztett lett és emiatt volt kénytelen 1988-ban Magyarországra menekülnie.
1. Uo. 66.lap
2 . Uo.111.lap
3. Miklós Tamás , egy bigott , szűk látókörű, vonalas pártaktivista volt. Háta mögött „anyósom elvtársnak” nevezték, mert állítólag az anyósát is elvtársnőnek szólította meg, Szöges ellentéte volt öccsének, Miklós József több nyelven beszélő, népszerű és közismert tanárnak.
4. Uo. 117. lap
5.Uo. 116. lap
6. Uo. 121. lap

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése