Az Erdélyi Nemzeti Tanács
elnökének
Tőkés László Püspök úrnak
Budapest
Kedves László!
Húsvéti üdvözletedet jó szívvel
fogadtam, szép szavaidért köszönetet mondok.
Örömmel figyelem a
tevékenységedet, mely egyfelől arra irányul, hogy Lomnici volt főbíróval
közösen fáradoztok, azért hogy a székely kézdivásarhelyi úgynevezett
terroristákat a börtönből kiszabadítsátok. Egy normális országban,
jogállamiságban egy ilyen csínytevést nem lehet terrorizmusnak nevezni. De hol van
Romániában normális és demokratikus jogállamiság?
Tulajdonképpen felelősségre kéne vonni
azokat a román intézményes állami szerveket, akik ilyen ítéletet hoztak.
A másik kérdést amiről értekezni
akarok, melyet egy előző levelemben is kifejtettem, hogy Romániában, de bárhol
máshol is, kisebbségeknek autonómiát
adni, az illető állam nélkül - ebben az esetben román állam – nem lehet. Ez
alap jogi probléma. Vannak azonban eszközök, amivel rá lehet bírni Romániát
arra, hogy autonómiát adjon az erdélyi magyarságnak, illetve Székelyföldnek.
Lényegében nem is autonómiáért kellene mozgosítani az erőket, hanem inkább
Erdély függetlenségéért, amit annak idején a 2. vilagháború végén Petre Roman apja, Neuländer Ernő Moszkvában a szovjet
vezetőséggel megpróbált elérni. Természetesen ebben a függetlenségben benne volna
a svájci típusú autonómia rendje, ami szabályozná a kisebbségek és a többség
közötti jogviszonyokat.
Romániát nem meggyőzni kell
erről, mert ők is tisztában vannak vele, hogy ez a megoldás volna a legjobb,
hanem jogi eszközökkel, nemzetközi hozzáállással rábírni, hogy ne használja a
kisebbségi kérdést, az erdélyi magyarság tudatos jogfosztását a román állam problemáinak
gazdasági, politikai, erkölcsi , kulturális és pénzügyi gondjairól való
elterélésre és különösen a helyi és parlamenti választásokon szavazatok megnyerésére.
Ha Ceausescu idejében a kisebbségi , nemzetiségi kérdés, vagyis a nacionalizmus
állami kontroll alatt leledezett és ha voltak problémák, mint a ’68-as csíki
felázzadás, Ceausescu politikailag oldotta a helyzetet. Iliescu a 1990
parlamenti valasztásokat és az utóbbiakat is az „erdélyi féltésének” ürügyén
lelkiismeretfurdalás nélkül kirobbantotta a márciusi vásárhelyi vérengzéseket és
utána több nemtelen propagandát fejtett ki a kisebbségek ellen, különösen a
magyarok ellen.
Amikor szóba hoztam Iliescunak
április havában és azután is, hogy ő személyesen vérrel tapadt szavazatokkal
akarja megnyerni a választást, akkor ő ezt válaszolta: nektek magyaroknak 1 millió
szavzatotok van, de a Vatra Romaneascanak 4 millió van. Más szóval a 3 millió
szavazattöbblet megéri a vérengzést, és ahogy a román mondja: Zis si facut. De
a végeredmény nem Iliescut igazolta, a Vatra szavazataival összesen 3 embere
jutott be a román parlamentbe, a magyarságnak viszont 41. Az erdélyi magyarság,
az RMDSZ a második politikai parlamenti párt
lett, ami óriási meglepetést váltott ki Romániában és a nemzetközi politikai
életben is. Sajnos nem voltunk képesek ezt a román-magyar történelmi viszonyban egyedülálló helyzetet
kihasználni. Pedig a román parlamentben
jelentős képviselőink voltak, akik elismerték, sőt kérték, hogy demokratikusan
oldják meg a kisebbségi kérdést. Pop Petru, egy argesi szenátor, határozatot,
javaslatot is megfogalmazott (ennek teljes szövege a Nyílt Kártyákkal II.
Kötetem 371. oldalán található) , ami teljes jogegyenlőséget, a többség és a kisebbség
problémáinak megoldását fogalmazta meg. Nem került a szenátus elé megvitatásra,
mert Iliescu és a szenátus elnöke nem volt hajlandó ezt vita tárgyává tenni.
Ennek egy előzménye is volt, amikor a Nemzeti Egység Tanács ideiglenes parlamenti
viszonyaiban egy író színtén nekem adta át a javaslatait a nemzeti kerdés
demokratikus joggállására. Én ezt Iliescunak helyben át is adtam, amit ő
hümmögve a taskájába rakott. Csak ezt a két példát említem most, arról nem is
beszélve,hogy az RMDSZ vezetősége nem volt partnerem az autonómia kivívásában.
Domokos Géza az Esély egyik kötetében meg is írja, hogy szerinte elégséges az
önkormányzati demokrácia. Nem nemzetárulásról, hanem politikai éretlénségről
árulkodik ez az állaspont, ami miatt később az RMDSZ az önnállóságát is
elveszítette a parlamentben és a többségi pártnak eszközszerkezetévé vált. Az RMDSZ
meghiúsította a Nemzeti Kisebbbségi Ligát, amit létrehoztam és amit aláírásával Domokos Géza is elfogadott, de
valoszínű, hogy Iliescu kérésére, másnap sajtónyilatkozatban tagadta a Liga
létét és az RMDSZ részvétét. A késöbbiekben a megalkuvás, a lemondás és a
személyi érvényesülés lett urrá az RMDSZ vezető rétegében.
László, a többit te is jól tudod,
így állunk az autonómiával.
A napokban került a kezembe, a
Magyarok Világszövetségének aláírásgyűjtési akciója a trianoni békeszerződés reviziójáért. Kaptam egy 20
fényképet tartalmazó szórólapot azokról, akik ezt már aláírták. Ebben benne van
miniszterelnökséget vezetó miniszter, Lázár János, továbbá Bayer Zsolt, Kocsis
Máté frakcióvezető és mások. Ezek szerint a Magyarok Világszövetségének
kezdeményezése a magyar kormányzat, illetve parlament megbízásából, vagy
legalábbis tudtával folyik. Én természetesen nem írtam alá, mert az én nézetem
szerint ez egy bukott akció, ami a helyes és lehetséges megoldások
kompromittálásához vezet. Ha Bayer Zsolt, Lázár János, Kocsis Máte, a magyar
parlament, a Fidesz a kisebbségben élő magyarság politikai, jogi kérdéseinek
megoldásák Trianon reviziójában látja, rögtön feltevődik a kérdés: Ki támogat ebben
minket? A román, a szlovák, a szerb, az osztrák – Hajlandóak volnának lemondani
területeikről, százéves gyarapodásukról? Vagy a jelenlegi magyar - Európai Unió
zavaros viszonyai között lehet számítani az EU támogatására? Lehet számítani a
trianoni nagyhatalmak aláíróinak támogatására: Amerika, Franciaország, Anglia?
Vagy netán : Oroszország, Törökország segítene? Szerintem ez egy rossz álom.
Ez olyasvalami, mint „Holdvilágos
éjszakán, kiröl álmodik a lány/ Hogy jön egy királyfi, hófehér paripán. / Ez az
álom oly mesés, de aztán jön az ébredés.”
Végezetül, az én szerény magyar
emberi és politikai meggyőződésem, hogy ezt az egész kérdést helyezzük reális
alapokra, diplomáciai keretek között keressük a megoldást. Románia nem tagja
még a schengeni övezetnek. Ez egy kézzelfogható lehetőség megvétozni, illetve
feltételeket szabni a kisebbségi autonómia biztosítására. Ez jogilag,
politikailag adott lehetőség és nem is válthat ki nemzetközi ellenállást, de
támogatást igen.
Mezőkovácsháza, 2019. 04. 24.
Tisztelettel:
Király
Károly
