Levél a RKP Központi Pártkollégiumához-1980 szeptember 2

„Az RKP KB mellett működő Központi Pártkollégiumnak

Bukarest

Alulírott Király István, lakcím : Csíkszereda, Testvériség sugárút 5 sz., B lépcsőház, 1. lakrész, az Állami Levéltár Hargita Megyei Fiókja dolgozója (jelenleg még) a következőkkel fordulok önökhöz

1980 július 9-én a pártkönyv csere alkalmával a Belügyminisztérium Hargita Megyei Felügyelőség 4-es számú alapszervezete –amelyhez tartoztam- gyűlésén, megtagadtam az új tagkönyv átvételét, bejelentve, hogy lemondok párttagságomról a következő megfontolásokból:

-Igen nagy szakadék áll fenn az elmélet és a jelenlegi pártvezetés által folytatott gyakorlat között ami elsősorban megnyilvánul a:

-személyi kultuszban

- azon társadalmi gyakorlatban , amely elfolyt bármely építő jellegű bírálatot, és

- visszautasítja, hogy párbeszédet kezdjen a nemzeti kérdés tekintetében, holott a párt- és állami dokumentumokban a teljes jogegyenlőség elve alapján történő megoldását deklarálják.

Pontosabban, kinyilvánítottam , hogy nem értek egyet és nem érthetek egyet a személyi kultusszal, bizonyos társadalmi gyakorlattal és a nemzetiségi kérdésben alkalmazott konkrét politika gyakorlattal ( nem a deklaráltra értve).

Az alapszervezet bürója mellőzve, hogy én magam mondta le párttagságomról, kilépve tehát a pártból, tiltakozva ezáltal a fentebb leírt jelenségek ellen, napirendre vette ügyemet és a július 12-i alapszervezeti gyűlésen a kizárásomról döntöttek. Ezt a határozatot a Csíkszereda Municípiumi Pártbizottság titkársága július 14 –én jóváhagyta. Minkét esetben tiltakoztam ügyem tárgyalása ellen, lévén hogy jómagam saját akaratomból léptem ki a pártból.

Úgy vélem, minden logikának és ésszerűségnek ellentmond, hogy egy szervezet kizárjon valakit soraiból, aki előzőleg saját akaratából már kilépett abból a szervezettből.

Úgy vélem ezzel szabályzat ellenesen jártak el. A Szervezeti Szabályzatban nincs olyan kitétel miszerint, ha valaki egyszer belépet a pártba, onnan nem léphet ki. A szankciókat tárgyaló fejezet, pontosabban annak előírásai nem alkalmazhatok ebben az esetben , mivel az csak a pártagokra vonatkozik és nem azokra akik már lemondtak tagságukról. Sehol a szervezeti szabályzatban nincs leszögezve, hogy nem lehet lemondani a párttagságról.

Következtetésképpen kérem elemezzék estemet és helyezzék hatályon kívül az alapszervezet kizárási határozatát és kezeljék tényként, hogy én mondtam le pártagságomról.

Azért fordulok Önökhöz, mivel egy igen fontos elvről van szó. Ha ezt az elvet megszegik az újabb árnyékot vet a belső pártdemokráciára, amely egyébként is eléggé megtépázódott az utóbbi időben.

Végül, hogy jobban megértsék miért léptem meg ezt a lépést engedjék meg, hogy bemutassam bővebben helyzetemet és cselekedetem indítékait.

Munkás családból származom, munkás és kommunista szellemben neveltek. 1966-ban diplomát szereztem a Kolozsvári Babeș-Bolyai Egyetem történelem karán. 1968-ban a Hargita Megyei KISZ-bizottság apparátusába kerültem.1968 augusztusában kértem felvételem a pártba. Tettem ezt határozott politikai meggyőződésből, abban az időpontban midőn a szovjet csapatok bevonultak Csehszlovákiába és pártunk és a román állam rendkívüli bátorságot tanúsítva az egész világ előtt határozottan elítélte a beavatkozást, szolidarizálva Dubček és társai által elindított politikai- és társadalmi demokratizálási folyamattal.

Hazánkban is ebben az időben egy hasonló , igaz félénk, folyamat indult be, ami optimizmusra adott okot a jövőre nézve. Ez a folyamat azonban nem tartott sokáig. 1971 nyarán , a párt főtitkárának Kínában tett látogatását követően visszarendeződés indult be. Lassan a megkezdett párbeszéd formálissá és egyoldalúvá vált, a tömegek kezdeményezéseit elbátortalanították, a tisztség- halmozást szervezési elvként fogadtatták el. A létrehozott nemzetiségi tanácsokat reprezentatív szintre süllyesztették és csak a külföld szemfényvesztése végett tartják fent azokat .A pártagokat és a tömegeket úgy manipulálják mint soha eddig , mindezt elsősorban azért, hogy fenntarthassák a meghonosított totalitarizmust. A különböző tisztségekbe csak azokat helyezik , akik vakon alávetik magukat és hajlandóak egyfolytában tapsolni és éljenezni. Az ifjúságot Adrian Păunescu és Hajdú Győző nevével fémjelzett szellemben és magatartásformára nevelik.

Az elmélet és a gyakorlat közt szakadék elviselhetetlenné vált, legalábbis számomra. Tizenkét éven át fegyelmezett párttag voltam, felelős tisztségeket töltve be: 1968 októberétől 1975 november hónapjáig a Megyei KISZ –bizottság titkára voltam, utána 1975 novemberétől 1980 nyaráig a Csíkszeredai Állami Levéltár vezetője.

A meggyőződésem nem változott, a helyzet azonban igen! Amit 1980 július 9-én tettem , azért cselekedtem mivel meg akarom őrizni önbecsülésem, mind ember, mind kommunista és mind magyar.

Most már saját bőrömön is érzem azon praktikákat , amelyek ellen szavamat felemeltem. Július 10-én felfüggesztettek az Állami Levéltár Fiókja vezetője tisztségéből. Erkölcsi nyomást gyakoroltak rám, hogy elfogadjam azt a gondolatot, hogy távoznom kell jelenlegi munkahelyemről. Ennek következtében pályáztam a Megyei Tanfelügyelőségnél egy tanári állás megszerzése céljából. Állást kaptam vidéken, a csíkkarcfalvi általános iskolában, ahol amikor megjelentem közölték velem, hogy utasították őket, hogy nem taníthatom Románia történelme tantárgyat, mivel nem vagyok párttag és létezik egy ilyen jellegű párthatározat. Állampolgári jogaim korlátozása miatt visszavontam pályázatomat a tanfelügyelőségtől .Mivel nem távoztam jó szántamból az Állami Levéltártól, az előzetes figyelmeztetésüknek megfelelően , a belügyminiszter parancsára szeptember 1- hatállyal felbontották munkaszerződésemet..²

Ezen dolgokról nem azért tájékoztattam Önöket, hogy orvoslásukat kérjem. Két kezem munkájával is tudom biztosítani megélhetésem. Csak bemutattam Önöknek egy esetet az annyi sok közül amely manapság létezik.

Kérésem csak annyi, amit fentebb megfogalmaztam: helyezzék hatályon kívül a pártszervezet döntését , mivel bármely állampolgár elidegeníthetetlen joga megszüntetni a párttagságát, anélkül hogy kizárnák.

1980 szept. 2                                                         

Király István”

1.^. 2. k. 121-123. lap. A SZER 1981 május 27.-én olvasta be először magyar fordításban, azt követően a román nyelvű adásban is . A levelet a Politikai Magazin műsorban olvasta be Asztalos István a következő felvezetővel: „Ma felolvasunk egy levelet a csíkszerdai Király Istvántól ami az erdélyi magyarok sérelmeiről szól. Hasonló levelet küldött két évvel ezelőtt bátyja Király Károly is, levél amely nagy port kavart külföldön is. Az a levél amelyet Király István a Központi Bizottságnak tavaly szeptemberben küldött, most eljutott a szerkesztőségünkhöz is. Király Károly, István bátyja tagja volt az RKP Központi Bizottságának, akkor vált ismerté az egész világon, miután 1977-ben nyílt levéllel fordult Ilie Verdețhez, Fazekas Jánoshoz és Vincze Jánoshoz, ami később eljutott a nyugati sajtóhoz és ebben a romániai magyar kisebbség helyzetét vetette fel. Akciói miatt Király Károlyt arra kényszerítették, hogy Karánsebesre költözzön. Később visszaengedték Marosvásárhelyre és 1980-ban újabb levéllel fordult Ilie Verdețhez. Testvére Király István is küldött a tavaly egy tiltakozó levelet a Központi Bizottsághoz” ( Uo.206-207.lap)

A levél dossziémban megtalálható az eredeti kézzel írott formában is, de speciális nagybetűs géppel írott, a SZER-által május 28-i magyar adásban elhangzott hangrögzítése írásban román nyelvre átültetett fordításában is. A dossziémban a 23. példány található és látható, hogy már másnap, május 29-én elkészítették és ott szerepel szuper titkosítását jelezve, hogy csak a címzett kaphatja. A nagybetűs írásmód azt jelzi, hogy Ceaușescunak is szánták, mivel nem látott jól és ő így követelte meg a hozzá felterjesztett anyagokat.

2^{. Ezt az intézkedést visszavonták mikor bejelentettem, hogy a tanügyi állást nem fogadom el, de visszaminősítettek egyszerű levéltárossá. Ezt is törvénytelen volt és végül is szóvá téve ezt, főlevéltáros besorolásba helyeztek. 1980 november 30-vel voltam kénytelen elhagyni a levéltári állásomat, elfogadva áthelyezésemet a Megyei Munkaügyi és Népjóléti Igazgatósága Munkaerő Hivatalához, főfelügyelői tisztségbe.}

^.