Mikor egy kollboráns perel jó hírnevének megsértéséért

Negyedik rész : In memoriam

1. Péter Ferenc

Mikor egy volt szekuritátés kollaboráns perel rágalmazásért, hitelrontásért.

Az eddigiekben már felvázoltam Jeszenszki Ferenc dicstelen szerepét családom történetében. Nem csak Károly hanem én is baráti viszonyban állam vele. Nagyon sokszor én közvetíttettem közöttük, illetve az én közvetítésemmel leplezte le bátyám Jeszenszki Ferenc valódi énjét, Péter Ferenc volt szekurítátés lehallgató altisztnek köszönhetően. Arra is utaltam, hogy Balogh Júlia összeállítása , amely az Erdélyi Naplóban jelent meg 1998 végén Péter Ferenc és két társa videóra rögzített vallomásaiból az lényegében már a harmadik alkalom volt mikor nyilvánosságra került Jeszenszki szekurítátés kollaboránsi volta.

Mindez nem zavarta Jeszenszki Ferencet hogy büntetőjogi és és kártérítési pert indítson az Balogh Júlia által jegyzet írás megjelenését követően. Nyeregben érezhette magát, hiszen közszereplő volt éppen . Hajdú Gábor egészségügyi miniszter tanácsadói tisztségét töltötte be éppen.

A per a indítása előtti közel másfél hónapos időszak - gondolom én- a régi gazdái és a hatalomban lévő RMDSZ vezetősége konzultálásával telt el és az ők támogatása ismertében próbálta meg a lehetetlent. Mert akkor még nagyon nyeregben érezték magukat mind az „a régi- új” titkosszolgák mind az utódpártok. Az RMDSZ új vezetősége is , Markó Béla vezetésével már azonosult a Neptun-i úttal. Még nem létezett ekkor a CNSAS létrehozását elrendelő törvény, illetve ennek konkrét életbeléptetése.¹ Ezért magabiztosak voltak. Jeszenszki Ferenc is -vélem - abban reménykedhetett, hogy megvédik az akkori hatalomba átmentett volt kenyéradó gazdái.

Ezt látszik igazolni , hogy már az 1999. január 29-i kereset indoklásában is csúsztat. Ebben azt írja, -idézem a pert lezáró büntetőjogi határozatból-, hogy „ … a sértett állítja, hogy 1999 01.12-én ,(Sic-K.I.) az Erdélyi Naplóban megjelent egy cikk, amiről csak annak megjelenése után egy hónappal szerzett tudomást, amit később a Magyar Szó is átvett.”. Most tekintsünk el attól az apróságtól , hogy a jelzett január 12-i dátum nem felel meg a valóságnak, valamint attól is , hogy ha ezt valósnak is vesszük, akkor sem telt el attól csak mindössze 17 nap a keresete benyújtásig. Hogy miért állítja azt , hogy csak egy hónap után szerzett tudomást az írás megjelenéséről azt sejteni vélem. Ugyanis a jogszabályok értelmében a rágalmazás estében hatályvesztő , ha keresetet a tudomására jutásától számítva nem egy hónapon belül nyújtják be. A konzultálásai -vélem én- elhúzódtak és ezért volt szüksége erre a kis trükkre. Ugyanis Udvardy Frigyes „ A romániai , magyar kisebbség történeti kronológiájában (1999-2006)” többek közt ezt is fontosnak tartotta bejegyezni:

”1999. január 9. -Dr. Jeszenszky Ferenc tiltakozott az ellen, hogy A Securitate és a magyarok című cikkben az Erdélyi Napló 1998. dec. 8-i és a Romániai Magyar Szó dec. 11-i számában őt a besúgók közé sorolta Péter Ferenc volt lehallgató. Péter Ferenc írását dr. Balogh Júlia adta közre, Jeszenszky az ő eljárása ellen is tiltakozik, mert ellenőrzés nélkül közreadta ezt a cikket. Jeszenszky hangoztatta, hogy nem volt besúgó, jelezte, hogy közeljövőben megjelenő könyvében mindenre részletesen kitér. Elmondta, hogy ő nem foglalkozott Király Károly leleteivel, reméli, Sütő András nem hiszi el, hogy Jeszenszky valaha is rosszat tett neki. Nem igaz, állította, hogy 1989-ben elkergették a kórházból, hanem ő külföldre távozott. Jeszenszky kártérítést követel a rágalmazásért. /Dr. Jeszenszky Ferenc: Kártérítést követelek az újságtól és az újságírónőtől. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 9-10./Előzmény: Péter Ferenc: A Securitate és a magyarok. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), 1998. dec. 1., folyt.: dec. 8., dec. 15. Emlékeztető: Király Károly Nyílt kártyákkal /Nap Kiadó, Budapest. 1995/ című emlékezésében szintén besúgónak mondta dr. Jeszenszky Ferencet.”²

A kollaboráns reakciójában, ha jól meggondoljuk nincs semmi meglepő, hisz jól tudjuk már Machiavellitől kezdődően , hogy „a cél szentesíti az eszközt” és ez az elv alkalmazása semmit sem veszített azóta sem népszerűségéből. Sőt, mintha ma alkalmazásának egy újabb aranykorát élnénk .

Jeszenszki megpróbálta ezt mesterien alkalmazni. Azt is állította, hogy neki nem volt tudomása 1981-ben a SZER által is beolvasott bátyám hozzá intézet nyílt leveléről,( pedig személyesen ő is megkapta!)  az 1995-ben megjelent könyvéről. Károlytól tudom, hogy a Nyílt kártyákkal csíkszerdai bemutatóján ott volt öccse Jeszenszki Géza gyergyószentmiklósi orvos és ő három példányt vásárolt meg és dedikáltatott vele. Különben a perről rendelkezésemre álló iratok között - megtalálható a bátyám könyvben is közzétett nyílt levél román nyelvű fordítása is.

Mindig meglepett Jeszenszki Ferenc színészi képessége. Annak idején engemet kért meg, hogy továbbítsam bátyámnak kérését -a hozzá intézet nyílt levél nyilvánosságra kerülése után- , hogy találkozni szeretne vele egy adott helyen és időpontban és, hogy tolmácsoljam neki, miszerint „ nem akar mosakodni és másokat sem kimosni”. Mindezek után, a későbbi véletlenszerű és szórványos találkozásainkkor, mindig úgy tett, mintha semmit sem árnyékolná be kapcsolatunkat és barátilag üdvözölt. Nem egyszer még az is megtörtént, hogy - nem lévén erre felkészülve – átölelt és arcon puszilt. Ezt még a per folyamán az egyik tárgyaláson is megkísérelte eljátszani, de akkor tüntetőleg és határozottan elhárítottam, köszönését fogadására sem méltattam.

Mielőtt még belevágnék a per történetébe és a tanúkénti meghallgatásaimon szerzett benyomásaim ismertetésbe, beszélni szeretnék még néhány előzményről. Elég későn szereztem tudomást a Jeszenszki által rágalmazásnak beállított írás megjelenéséről. Mikor végül is ez megtörtént, a körülötte zajló nagy polémiába én is szükségét éreztem, hogy bekapcsolódjak Péter Ferenc védelmében. Hiszen egyik barátjának 1979-ben , ahogyan ő mondja ”….. sikerült összehoznia Istvánnal” ,és ezzel „ Egy öt esztendeig tartó öngyilkos játékba kezdtem akkor, s ez 1979-tôl 1984-ig, a tartalékállományba helyezésemig tartott.” Ennek az ördögi játéknak én is részesse voltam.

1999 év végén felvettem a kapcsolatot az Erdélyi Napló akkori főszerkesztőjével, aki örömmel vett ezt. Íme, megkeresésemre mit válaszolt elektronikus levelében Dénes László:

„ Tisztelt Király úr! Örömmel vettük jelentkezését, az igazság az, hogy nekünk energiánk, lehetőségünk és emberünk sem volt arra , hogy fölkeressük önt, noha Szőcs Gézától még a címét is elkértük és ő maga is biztatott rá, hogy megkeressük. Ama bizonyos Péter Ferenc-interjú kapcsán átfogó támadást indítottak ellenünk, Jeszenszky doktor be is perelt engem, a nyilatkozóval és Balogh Júliával együtt, egymilliárd lejes erkölcsi kártérítést követel tőlünk és le is csukatna mindnyájunkat rágalmazás és hitelrontás címen. A per megindult, most éppen halasztásban van tavaszig, de nem gyerekjáték, mert járni kell a vásárhelyi bíróságot. Én ugyan nem ijedtem be, de nem szívesen pereskedem holmi szekus besúgók miatt, nem is beszélve arról a lejárató kampányról amit Jeszenszkyék és elvbarátaik indítottak RMDSZ-es támogatással a lapom ellen. Ettől függetlenül várom írását, nem látom akadályát annak, hogy közzé tegyük, még akkor is , ha netán újabb feljelentések és vegzálások várnak rám, ránk. Azok ugyanis, akik ma is közéleti szerepben tetszelegnek és akinek a múltjukat megszellőztetjük, mindenre képesek, csakhogy tisztára mossák magukat. Üdvözlettel, Dénes László főszerkesztő.”

Ezek után írtam meg rövidesen hozzászólásomat a polémiához Péter Ferenc védelmében. A fő címezett Nagy Benedek parlamenti képviselő volt , aki a legdurvábban és legfenyegetőbben viselkedett Péter Ferenccel szemben .

Írásom az Erdélyi Napló 2000. január 18. számában jelent meg „A »lehallgató úr«ˇ és a »gőzhengeres« lehallgatott hitelessége” címmel. Utóiratként a következőkkel zártam az írást: „ Most szerzetem tudomást arról, hogy a gőzhenger beindult. Jeszenszki Ferenc pert indított Péter Ferenc, Balogh Júlia és az Erdélyi Napló ellen rágalmazásért és hitelrontásért. Brávó! Gratulálok neki, bátor ember. Ő csak tudja miképpen lehet a feketéből fehéret kreálni. Én a magam részéről állok elébe, amennyiben engem is »megtisztel bizalmával« K. I.”.

Nem „tisztelt” meg. Sem engemet sem bátyámat. Viszont mi mindketten felajánlottuk Péter Ferinek, hogy tanúskodunk mellette. Nem csak a jó isten malmai, hanem az igazságszolgáltatásé is lassan őrölnek. A per elhúzódott és közel öt és fél év után hozta meg-2004 július 1-én- ítéletét Marosvásárhelyi Bíróság.

Ez alatt az idő alatt engem háromszor, bátyámat kétszer idéztek meg tanúnak. Jeszenszki Ferencet egy marosvásárhelyi román ügyvéd-kinek nevére már nem emlékszem – képviselte , míg Péter Ferencet Kincses Előd védte.

A per azon tárgyalásai melyeken részt vettem, vettünk bátyámmal együtt. számunkra igen fura volt. Az első két idézésen meg sem hallgattak, hiába hogy tudták , hogy külföldön élek, több száz kilométerre Marosvásárhelytől. Csak a harmadik alkalommal. De akkor sem bírónő, hanem a vádló ügyvédje, tett fel kérdéseket, csupán. Például azt. „Igaz, hogy maga is a Szekuritáté alkalmazottja volt? ” Ez a nyilvánvaló csúsztatás annyira meglepett, hogy egyből nem tudtam egy határozott és frappáns választ adni. Hirtelenjében csak annyit mondtam , hogy nem értem a kérdést. Miután tisztáztuk, hogy nem nyelvi szempontból nem értem, hanem annak értelmét, célzatát, sikerült annyira összeszednem magam, hogy egy határozott nem választ adjak! Ugyanis a vádló ügyvédje , azt akarta bizonyítani, hogy Jeszenszkit a volt szekusok- köztük én is- akarják, akarjuk lejáratni! Holott ezen a tárgyaláson éppen egy Hargita megyei volt szekuritátés tiszt , Luca Marin volt megidézve, hogy tanúskodjon Jeszenszki igaza mellett!!! Szerencsére Péter Feri azon két kollégája, akik szintén részt vettek vele Budapesten a videóvallomások megtételében amelyek alapján Balogh Júlia elkészítette az összeállítást, ők mellette tettek tanúvallomást.

Egy másik fura -vagy inkább nevetséges- dolog az volt, hogy minden alkalommal Jeszenszki ügyvédje- aki jól beszélt magyarul- a tárgyalás szüneteiben ismételten odajött hozzánk és arról próbált meggyőzni, hogy béküljünk ki a felperessel, magyarok vagyunk mind, miért bántjuk egymást?! Ez nem csak súrolta az abszurditás határát, hanem maga az abszurditás teljes egészében. Ugyanis a vádlott semmiképpen nem állhat el a pertől, csak a vádló. Nem hinném, hogy az ügyvéd úr ne tudta ezt. Vélhetően , csak tesztelni akarta a fő vádlott és tanúi eltökéltségét, nem bízván védence nyert ügyében és esetleg egy tisztes kihátrálást szertett volna előkészíteni ezzel számára.

Amennyiben ez nem csak egy szubjektív feltételezés, akkor azt is hozzáfűzhetem, hogy az ügyvéd úr jól látta a dolgokat.

A Marosvásárhelyi Bíróság a 2004. 07.01-i nyilvános ülésén a 1159.számú büntetőügyi ítéletében a 901/1999 számmal indított ügyben elutasítja a Péter Ferenc, Dénes László és Balogh Júlia ellen rágalmazás vétsége miatt benyújtott keresetet, valamint az ehhez kapcsolódó polgári 1 milliárd (régi- K. I.) lej kártérítési keresetet. Ezen kártérítési összeget Jeszenszki azzal indokolta keresetében, hogy( idézem az ítélet szövegéből) „ Arra is rámutat, hogy ez az írás bizonyos megvetést okozott jó hírnevének, de még a családjában körében is »erkölcsi sérülést okozott, a gyermekei és unokái soraiban« …..”. A tárgyaláson az ügyvédje is azzal érvelt, hogy a felperest orvosi titok- tartási kötelezettség terheli és ő ezért sem adhatta át Károly orvosi leleteit senkinek,( Hát nem is azt adta át, hanem hamisakat!) valamint azzal, hogy ez az állítás rombolja orvosi reputációját.

A bíróság az ítélet meghozatalakor következő iratokat vette figyelembe: a büntetőügyi kerestet, az újságcikk fordítását, az újságcikk másolatát, a sértett fél és a vádlott Péter Ferenc és Dénes László nyilatkozatait, …………., Luca Marin és ………..tanúvallomásait. ( Úgy tűnik Balogh Júlia nem jelent meg egyetlen idézésre sem a tárgyalásokon. Azon két tanú nevét, akik szintén részt vettek a videofelvételeken, de nem vállalták a nyilvánosságot, tudatosan pontoztam ki -K. I.) , az ítélethozó az alábbi tényállást állapítja meg:

„Az Erdélyi Napló 1998.01.12.-én (Sic! Helyesen : 1998.12.01-én-K. I.) megjelent cikkében , amit aztán átvett a Magyar Szó, valamint a Duna TV budapesti televízióadó is egy riportban, bizonyos olyan állítások szerepeltek amelyeket a sértett igaztalannak és rágalmazónak vél.

A vádlott Péter Ferenc és Dénes László az nyilatkozták, hogy nem érzik magukat hibásnak a rágalmazás elkövetésében , mivelhogy azok a dolgok amelyek megjelentek az írásban valóságosak, olyan valós dolgok amelyeket közvetlen tapasztalt útján szerzett az 1973-1984 közötti években.

Ami az írás tartalmát illeti a bíróság úgy ítéli meg hogy ,az nem tesz egyebet, mint, hogy visszaad bizonyos dolgokat amiket Péter Ferenc vádlott mond el , amikről ő úgy tartja , hogy azokról mind szekuritátés dolgozó szerzett tudomást a szolgálati tevékenysége során, és ezek nem merítik ki ( a büntetőjogi besorolást-K. I.)semmi tekintettben, annak sem szubjektív aspektusait, sem az objektív vetületeit.

Figyelembe véve a bemutatottakat, az ítélethozó úgy értékeli, hogy a vádlottak a szabad véleménynyilvánítás jogával éltek abból a célból , hogy a közvéleményt tájékoztassák egyes közszereplők bizonyos múltbeli cselekedeteiről és ezt nem azzal a célzattal tették, hogy lejárassák a sértett fél jó hírnevét.

Egyébként az Emberi Jogok Európai Bírósága, joggyakorlatában ismételten rámutatott arra, hogy a megengedett bírálatok határai szélesebbek a közszereplőkkel szemben, mint egy magánszemély iránt, mivel a közszereplő elkerülhetetlenül és tudatosan kiteszi tetteit és magatartását egy alaposabb kontrollnak .Úgyszintén a Bíróság elfogadja , hogy az újságírás szabadsága magába foglalhat egy bizonyos mértékű túlzást , sőt provokációt is( Dalban kontra Románia,Thoma kontra Luxemburg, Colombani kontra Franciaország).

Tehát az ítélethozó megállapítja, hogy nem valósul meg a Büntető törvénykönyv 206. paragrafusában foglalt rágalmazás bűntényének szubjektív eleme, és ezért felmenti a vádlottakat a 11.pargrafus 2. a pontja alapján, tekintettel a büntetőtörvénykönyv 10. paragrafus d. pontjára is.

A sértett fél képezte a polgári felet, kérvén , hogy a vádlottakat és a felelős civil félt, az Erdélyi Sajtóházat és azt kérte , hogy erkölcsi kártérítésként fizessenek meg neki 1 milliárd lejt. Az ítélethozó úgy értékeli, hogy a polgári kereset nem megalapozott, figyelembe véve az újságcikk tartalmát és amit kifejtett a vádlott bűnösségére vonatkozóan, a Polgári törvénykönyv 346. paragrafus . 1. bekezdése alapján elutasítja a büntető eljáráshoz kapcsolódó polgári kerestet.

A Büntető törvénykönyv 192. paragrafusa 1.pont a. bekezdés alapján kötelezzük a sértett félt az állam által megelőlegezett 2 700 000 (új-K. I.) lej (perköltség-K. I.) megtérítésre”

Az ítélkező rész lényegében megismétli az idézett tárgyalási rész utolsó két bekezdésben foglaltakat , azzal a kiegészítéssel , hogy az ítélet kiközvetítéstől kezdően 10 nap fellebbezési jogot biztosít a feleknek.

Ezzel a joggal nyilvánvaló nem éltek az alperesek, mivel nem marasztalták el őket és nem lehetetlenítették el őket a felperes által megcélzott hatalmas kártérítés (1 milliárd régi lej= 100 ezer  új lej, vagyis mai értékén hozzávetőlegesen 7 millió Ft. !) megfizetésével. Tudomásom szerint Jeszenszki Ferenc sem kockáztatott meg egy újabb , számára másodfokon sem semmi jóval nem kecsegtető ítéletet.

Még annyit el kell mondjak, hogy nem áll rendelkezésemre az egész peranyag. A bemutatott ítélet a bevezető részében is szerepel ez a mondat: „ A tárgyalások menete és a felek alapvető bizonyításai a 2004. 06. 24-i ülés végzésében kerültek rögzítésre, végzés mely szerves része a jelen ítéletnek és ami miatt a kihirdetését 2004. 07 .01. napra halasztottuk.”

Nyilván ezen végzés ismerete mélyebb betekintést engedett volna a per anyagában és érdekes részleteket is tartalmazhat például arra vonatkozóan , mit állíthatott a Jeszenszki védelmében tanúskodó volt szekurítátés tiszt az örökké morcos és közismerten rosszindulatú Luca Marin. Érdekes módon sem bátyámat sem engem sem említenek meg az ítéletben, hogy tanúként többször jelen voltunk a a tárgyaláson és mit tudtak meg tudtak meg tőlünk. Vélhetően sokat nem, mert -amint említettem- a tárgyalás vezető bírónő, de még az ügyész sem nem tett fel egyetlen egy érdemi kérdést sem számunkra

Az ügy kimenetele szempontjából ennek szerencsére már nincsen jelentősége.

Az amúgy is régóta betegeskedő Péter Ferencet és családját mind erkölcsileg mind anyagilag nagyon megviselte a per és annak előzményei. Sokan hitelt adtak az ellene folyó lejáratásnak. Csak néhány beavatott közeli ismerőse szerzett tudomást azt ellene folyó perről és annak kimeneteléről.

Arról sincs tudomásom , hogy egyetlen egy sajtó termék vagy hírcsatorna is beszámolt volna a per lezárásról és Péter Ferenc és „bűntársai” számára kedvező ítéletről. Így ő sem érezhette, hogy erkölcsi elégtételt kapott. Betegsége súlyosbodott. 2009 júliusában elhunyt.

Ezért is viseltem mind erkölcsi terhet magamon volt harcostársam és barátom igazi szerepének bemutatását, aki szekuritátés dolgozóként is mert kockáztatni és segíteni a rendszer ellenségeinek kikiáltott magyar „ nacionalista -irredenta” személyeknek. És ennek ellenére, épp azok próbálták lejáratni aki szemében ő „áruló” volt mintegy paravánt akarván húzni saját árulásaik köré. Mert az élet , az emberi magatartás nem csak fehér és fekete színekben tetszeleg. Bár ő is tagja volt a hírhedt Szekuritáténak, volt hozzá akarata , bátorsága , hogy megpróbáljon szembe menni a rendszerrel. Sikerrel ! Állítom határozottan még akkor is ha , ezt sokan ma sem hajlandók ezt elismerni.

********

1. Consiliul Național pentru Studierea Arhivelor Securității (CNSAS) este o instituție înființată în baza Legii 187/1999 cu modificările ulterioare, cu scopul de a pune la dispoziția cetățenilor români dosarele și documentele întocmite de fosta Securitate până la data de 22 decembrie1989. ……. În 2000 martie a fost validat primul Consiliu al CNSAS, condus de către istoricul Gheorghe Onișoru. ( A Szekuritáté Levéltárát Tanulmányozó Országos Tanács egy olyan intézmény melyet az 187./1999. törvény és annak későbbi módosításai alapján hoztak létre, azzal a céllal, hogy a román állampolgárok rendelkezésre bocsássa a volt Szekuritáté által 1989 december 22-ig. létrehozott dossziékat és dokumentumokat……… 2000 márciusában iktatták be a SZLTNB első tanácsát, Gheorghe Onisoru történésszel az élén) Forrás : Wikipedia

2. Itt bizonyos ellentmondásokat vélek felfedezni. Udvardy helyesen írja, hogy Balogh Júlia írása (bár ő szerzőnek Péter Ferencet jelóli meg, tévesen) 1998. dec 1., folyt. : dec.8.és dec.15-iszámaiban jelent meg. Viszont az előzményben az E.N. 1998. december 8- i számára hivatkozik , amire Jeszenszki reagál. A tény az, hogy a 1998. december 1-i első részben van szó Jeszenszki szerepéről. A december 8-i és 15-számokban szó sem esik róla.