„Román
nyelven rögzített anyag
Szigorúan titkos
Oldalak
száma
…
Példány szám…..
I. Szolg.
1981.05.30
„KUTATÓ”
POPESCU
STELIAN ezredes és BUTIURCĂ,
IOAN százados beszélgetése a »KUTATÓ« célszeméllyel:
II.Tiszt:
…Legyen nagyon őszinte és nyitott, és számoljon be azokról
a körülményekről ahogyan megírta a levelet.
Célszemély:
Megírtam és elküldtem Bukarestbe. A piszkozata otthon van nálam.
II.
Tiszt:
Ön tudatában van annak, hogy megírta, megszerkesztett és
elküldte, tehát a Pártkollégiumhoz Bukarestbe,
Célszemély:
Igen, a Pártkollégiumhoz (félbeszakítva)
II.
Tiszt:
Ennek ellenére kijuttatta az országból, terjesztette, ami
ténylegesen más dolgokat is magába foglal ( és pedig a terjesztés
és kijuttatás kérdését).Maga tagadja ezt a dolgot.
Célszemély:
Hogyan
tagadnám, ha nem tudok erről semmit.
II.
Tiszt:
Ön tud ezen levél terjesztéséről a külföldi rádióadók
által?
Célszemély:
Igen.
I. Tiszt:
Honnan?
Célszemély:
Az
emberektől.
I.
Tiszt: Milyen
emberektől?
Célszemély:
Többektől.
I.
Tiszt:
Kitől, konkrétan?
Célszemély:
Nem
vagyok besúgó.
I.
Tiszt:
Én nem mondom, hogy besúgó, én csak bizonyos kérdésekről
kérdezem.
Célszemély:
Több személytől.
I.
Tiszt:
Ön hallgatta?
Célszemély:
Nem.
I.
Tiszt:
Egyáltalán nem hallgatta?
Célszemély:
Nem, nem.
I.
Tiszt:
Semmit? Se többet se kevesebbet.
Célszemély:
Nem, kevesebbet sem.
I.
Tiszt:
Mi az ön véleménye?
Célszemély:
Erről nekem nem lehet véleményem, én a véleményemet akkor
mondtam meg, mikor kitettek a pártból. A levelemre szóban kaptam
választ, de csak formálisat….. néhány biztosítékot is adtak.
A kizárásommal kapcsolatosan azt, hogy a szabályzatnak megfelelően
jártak el. A többi kérdés megoldását nem is igényeltem, csak
megemlítettem , hogy nyomás alatt tartanak. Nem mondták, hogy el
kell hagyjam az akkori munkahelyemet… azt mondták maradhatok
nyugodtan, senki sem fog zavarni. Még is arra kényszerültem , hogy
távozzak munkahelyemről. Ezt mondhatom.
II.
Tiszt:
Miképpen értékeli maga, hogy ez a levél, amely a párt belső
ügyeire vonatkozik, a „Szabad Európa” rádióhoz került?
Célszemély:
Miképpen értékeljem? Hogy közzétették? Nem én küldtem és nem
is kértem ezt.
II.
Tiszt:
Jó, most ismeri az esetet és tudja, hogy beolvasták. A Bukarestbe
küldött levelét közzé tette a „Szabad Európa”, erről
mondjon véleményt.
Célszemély:
Én magam is ugyanúgy meglepődtem, akárcsak önök. Nincs
kedvemre, hogy ilyen bonyodalmak legyenek. Főleg ilyen körülmények
között, ilyen helyzetben. .
I.
Tiszt:
Vagyis, milyen helyzetben van?
Célszemély:
Hogyan,
milyen helyzetben?( idegessé vált). Maguk tudják milyen helyzetben
vagyok. Pártonkívüli vagyok, megbélyegeznek, nem kapok engedélyt
a levéltárba, hogy folytassam kutatásaimat történelmi témákban
(félbeszakítva).
II.
tiszt:Jó,
fogalmazza meg véleményét, arról, hogy levelét felolvasták,
hányan tudnak önön kívül a levél létezéséről?
Célszemély:
A piszkozatot kézzel lemásoltam és így küldtem el a Központi
Pártkollégiumnak, a piszkozatot tisztáztam le.
I.
Tiszt:
Tehát kézzel írta azt is amit elküldött.
Célszemély:
Azt is.
I.
Tiszt:
És a piszkozatot hová tette?
Célszemély:
Otthon van, nálam.
II.
Tiszt: És
van más anyaga is amit felhasznált a levél szerkesztésében?
Segédanyagok?
Célszemély:
Maguk ismerik a tartalmát?
I.
Tiszt:
Lehetséges.
Célszemély:
Akkor azt is tudják , erre nem volt szükségem.
II.
tiszt: Amikor
elküldte a levelet pártkollégiumhoz, készített még egy példányt
róla?
Célszemély:
Igen.
I.
Tiszt:
Mi azt hisszük ezt a levelet a „SZABAD EURÓPA” rádiónak is
szánta.
Célszemély:
Én
pedig azt mondom nem ennek a rádiónak írtam.
I.
Tiszt: Akkor
miért nem tette meg a szükséges intézkedéseket, hogy ne kerüljön
ki az országból.
Célszemély:
Nem
látta senki.
I.
Tiszt: Biztos?
Célszemély:
Biztos.
I.
Tiszt:
Akkor, hogyan kerülhetett ki? Maga írta ezt a levelet, egy példányt
elküldött a Pártkollégiumnak, egy másolatot megtartott magának.
Feltétezhető, hogy ön, aki egy példányt megtartott magának,
csak magán keresztül juthatott ki.
Célszemély:
Vagy ez a maguk provokációja. Nekem ez a véleménye, ez a gyanúm.
I.
Tiszt:
Hogyan, vagyis egy provokáció?
Célszemély:
Hát,
egyszerűen, lehet lemásolták vagy fénykép-másolatot készítettek
róla és azután kiküldték oda, hogy kompromittáljanak, én így
értem.
I.
Tiszt:
Ez becsmérlést jelent ránk nézve a maga részéről.
Célszemély:
Ugyanúgy ahogy rám nézve is az amit önök állítanak.
I.
Tiszt.
Nem, egyáltalán nem, mivel a levelet maga írta és nem tette meg a
szükséges intézkedéseket, hogy az ne kerüljön országunkkal
ellenséges külföldi ügynökök kezébe.
Célszemély:
Tőlem
nem jutott külföldre az anyag. Erről meg vagyok győződve.
I.
Tiszt:
Meg van erről győződve?
Célszemély:
Meg vagyok róla győződve!
I.
Tiszt: Hogyan
szereztek tudomást róla mégis?
Célszemély:
Lehet, hogy erre önök tudják megadni a választ, én nem tudom.
I.
Tiszt:
Számunkra a helyzet tiszta, maga írta, maga küldte ki, vagy úgy
járt el, hogy oda jusson ahova kell.
Célszemély:
Ez csak feltételezés, az enyém is csak egy feltételezés. Önök
feltételeznek valamit, én feltételezek mást.
I.
Tiszt: Tudja
hogy lehet ezt értelmezni a törvény szerint.
Célszemély:
Nem.
II:
tiszt:
A levél kiküldésére és közzétételére egy olyan rádióban ,
amelyik általában becsmérlően szól országunk realitásairól.
Célszemély:
Igen, ezt tudom, A 23. törvény tartalmazza.
II.
tiszt:
A másolat magánál maradt és ha nem is maga küldte azt ki, de
maga írta, figyelembe véve a 23. törvény előírásait az ilyen
tartalmú anyagokra, amelyek befeketítik országunk valóságát,
és ez a maga levelében is felelhető, tudatában kell lenni , hogy
nem járt el helyesen.
Célszemély:Tudatában
vagyok ennek, de mondtam maguknak, az én közvetítésemmel és
tőlem nem jutott oda a levél.
I.
Tiszt:
Vagyis két dolognak kell tudatában legyen: első, ezen levél
terjesztése, amit ön irt, sérti a 23. törvény 14.szakaszát és
5000 lej büntetés róható ki: másodszor a levél
nyilvánosságra hozatala ezen rádióadó által a büntető
törvénykönyv azon kitételéébe ütközik , hogy tilos bármely
szervezet befeketítése. Itt, látja, szabálysértési és
büntetőjogi következmény is létezik. Erre is kell gondolnia.
Célszemély:
Következmények léteznek és én is tudom, hogy tilos ilyen
dolgot cselekedni, de mondom a lelkiismeretem tiszta. Tőlem és
általam nem indult ilyen irányú akció.
I.
Tiszt:
Kinek jutott a tudomására, ez a levél, amit maga írt?
Célszemély:
Senkinek, csak a néhány családtagnak.
I.
Tiszt:
Senkinek, a családból kinek? Feleségének, gyermekeinek?
Célszemély:
Mintha nem lennének tájékozódva helyzetemet illetően, nagyon
jól tudják, hogy öt testvérem van és magától értetődik, hogy
ők és feleségem.
I.
Tiszt:Tehát
tudnak erről a levélről a felesége , fiú- és leánytestvérei.
Célszemély:
Igen, de a tartalmát nem ismerik.
I.
Tiszt:
A tartalmát ki ismeri? Ki ismerte? Kinek adta oda a levelet?
Célszemély:
Egyedül
Károlynak. Ő olvasta, én vittem el neki, de vissza is hoztam,
tehát ő nem hiszem, hogy lemásolta és elküldte volna. Csak egy
órát voltam nála.
I.
Tiszt:
Hogy értékeli az ilyen helyzetet?
Célszemély:
Melyiket?
I.
Tiszt:
Az ilyen levelek közzétételét?
Célszemély:
Mondtam, tudatában vagyok a törvényi előírásoknak.
I.
Tiszt:
Kitől tudta meg elsőnek, hogy levelét közzétette a „Szabad
Európa”?
Célszemély:
Találkoztam valakivel aki rám kérdezett, nevét azonban nem árulom
el, mert nem vagyok besúgó.
I.
tiszt: Nem
besúgásról van szó, hanem tisztázásról, vagyis hogy legyen
tudatában cselekedetének.
Célszemély:
Többen
mondták: halottam, hogy felolvasták egy leveledet a „Szabad
Európa” rádióban.
I.
Tiszt: Erre
azt mondta neki, hogy nem maga írta azt a levelet.
Célszemély:
Nem
mondtam, nem válaszoltam azt sem, hogy igen, azt sem, hogy nem.
I.
Tiszt: Maga
egyet ért ezzel az akcióval
Célszemély:
Nem tartozik rám
I.
tiszt:
Vagyis, hogy-hogy nem tartozik magára?
Célszemély:
Ahová tartozik oda fordultam és már elmondtam milyen választ
adtak rá, véleményemet maguk is ismerik, hogy került oda és amit
tettek az túllép rajtam.
I
.tiszt: Maga
egyet ért azzal a dologgal, hogy az „SZABAD EURÓP” közzétesz
egy olyan dokumentumot ami a magáé?
Célszemély:
Ha egyet értenék én lettem volna az aki elküldi nekik.
I
Tiszt: Nem
ért egyet vele, lehet jól értettem?
Célszemély:
Nem értek egyet!
I.
Tiszt: Ezen
dokumentum közzétételével?
Célszemély:
Nem,
nekem nem voltak ilyen szándékaim.
I.
Tiszt:
Akkor miért nem tiltakozik az ilyen dologgal szemben, amely magát
is belekeveri?
Célszemély:
Mert lényegében nem hazudtak.
I.
tiszt:
Tehát úgy gondolja, hogy helyesen jártak el.
Célszemély:
Igen, úgy vélem nincs amiért tiltakozzak, mivel amit beolvastak
,annak tartalma megfelel annak amit én írtam.
I.
tiszt:
Tehát egyetért ezzel.
Célszemély:
Én csak tudomásul vettem, hogy közzé tették.
I.
Tiszt :
Tehát, maga egyet ért azzal, hogy a »Szabad Európa« közzé
tette a levelét?
Célszemély:
Nem tettem semmit ennek érdekébe ( rövid ideig nem hallható a
beszélgetés)
I.
Tiszt:
Önnek nincs olyan szándéka, hogy nyilvánossá tegye ezt az
írást, valaki ön belegyezése nélkül tette?
Célszemély:
Azután , itt nem azért voltam, hogy botrány okozzak ,egyik helyi
újság más aláírásával közölte egyik írásomat Bethlen
Gáborról, ami felháborított( ironikusan).
I.
Tiszt :
Mi köze egyiknek a másikhoz?. Ezek teljesen más helyzetek.
Célszemély:
Egy olyan írásról van szó amelyet teljes egészében én írtam
I.
tiszt:
És?
Célszemély:
Hogy közölték, úgy közölték ahogy , de én írtam és én
adtam le közlésre( megszólal a telefon emiatt a beszélgetés
megszakad)
I.
Tiszt: És
maga egyet értett ezzel a dologgal?
Célszemély:…
ezzel számomra az ügy le volt zárva.
II.Tiszt:
A kérdés a következőképpen tevődik: azt mondta, hogy a
Pártkollégiumnak küldte. Tehát biztosítva volt a párttitok,
egy pártszervhez került, egy szervezethez az országból és
biztosítva volt minden a párttitok megőrzéséhez. Nem mondott
magának senki semmit, nem volt semmilyen ilyen jellegű
elbeszélgetés, de most miután a levelet nyilvánosságra hozta a
”Szabad Európa” és amiképpen ezt tette és tárgyalta a
dolgokat, természetesen tudatában kell lennie , hogy ez valami
kirívó dolog. Tehát sérült a párttitok és közzététele a
„Szabad Európa” által, amelyik - mindannyian tudjuk- torzítja
a hazai valóságot, becsmérli államunkat és pártunkat , a
pártszervezeteink politikáját. Tehát, úgy értettem, hogy nincs
tudatában ezeknek, hogy ezek publikálása negatív szerepet
játszik.
Célszemély:
Itt
most mi kifejtjük álláspontjainkat. Amit én írtam, én nem
hiszem, hogy becsmérlés. Amit én leírtam azt én meggyőződésből
írtam, Meg vagyok győződve, hogy a levelemben úgy írtam le a
dolgokat, ahogy azok léteznek.
II.
Tiszt: Igen,
de közzétette a „Szabad Európa”.
Célszemély:
Ha ez dolgok elferdítése lett volna önök… ( nem érthető)
konkrétan senkinek nem hozták tudomására, hogy becsmérlés.
II.
Tiszt:
Jó. Nyilvánossá tették. A törvény leírja, hogy ha publikálták
és ismert annak a levélnek a szerzője amely elferdíti a hazai
valóság bizonyos dolgait, az a törvény hatály alá esik.
Célszemély:
Igen,
amennyiben ő volt az , aki…. (félbeszakítva)
II.
Tiszt: Nyilvánvaló
nem lehet más csak ön.. Más hibás nem létezik.
Célszemély:
Butiurcă
elvtárs, ez nem igaz! Nem igaz!
II:
Tiszt:
Tehát ön a továbbiakban is fenntartja, hogy nem lépett közbe
sehol és senki által hogy ez az anyag kikerüljön az országból
Célszemély:
Igen !
II.
Tiszt:
Hogy nem tett egyetlen lépést sem ilyen értelemben és nem ismeri
a körülményeket, hogyan és ki által került ahhoz a rádióadóhoz.
Célszemély:
Nem….. ( nem érthető)
II.
Tiszt:
És , ha a végül még is kiderül, hogy köze van a kikerüléséhez.
Célszemély:
Nincs semmi közöm ehhez.
II.
Tiszt:
Kérem.
Célszemély:
Megértettem, de nem volt miképpen, mivel tudom ez nem áll fenn.
II.
Tiszt:
De nem gondolt a következményekre.
Célszemély:
Milyen következményekre, mikor semmi közöm nincs hozzá
II.
Tiszt:
Azokra a következményekre, hogy a levelet ön írta.
Célszemély:
Nem
vagyok hibás!
II.
Tiszt:
Nagyon is hibás, először azért, mert arra is kellett volna
gondolnia, hogy az anyag külföldre is kerülhet, maga révén, más
személy által, vagy hogy tanulmányozzák. Ön megtette ezeket az
intézkedéseket? A kapcsolataival , az ismerőseivel szemben?
Célszemély:
Nem,
a lakásomba senki sem nyúlt a dolgaimhoz, akik jártak, azokról
tudnak önök is , gondolom nem szükséges ismételjem, hogy azok a
személyek akik nálam voltak, hogy nyíltan mondjam, azoknak a
külföldieknek, maguk is jól tudják semmit sem említettem. Bátyám
sem lehetett, mivel nem adtam neki semmilyen másolatot, nem is volt
lemásolva. Egy órát voltam nála, de utána rögtön hazatértem.
II.
Tiszt:
Mikor volt nála. Miután elpostázta a levelet?
Célszemély:
Igen
II.
Tiszt:
Ő mit mondott, hogy nagyon jól tette, nem?
Célszemély:
Maguk is nagyon jól tudják mit mondott. Ő nem értett azzal egyet,
hogy visszaadtam a párttagsági könyvemet.
II.
Tiszt:
Áttekintve mindazt, amit tett, úgy gondolja helyesen cselekedett?
Célszemély:
Amit tettem, megtettem Én megmagyaráztam, hogy a pártkollégiumhoz
fordultam és indítékaimat is megírtam. Tehát ez az én
hozzáállásom most is azzal kapcsolatosan, amit a pártgyűlésen
mondtam és amit a Pártkollégiumnak is megírtam. Ezen nem lépek
túl, csak ha megváltozik a politika, lehet… (félbeszakítva)
II.
Tiszt: Milyen
politika? Az általános politikára gondol?
Célszemély:
A politika általában. Ha valóban más elvrendszer lép életbe,
akkor…
II. tiszt:
Akkor mi…?
Célszemély:
Akkor, ha meggyőződöm, hogy úgy lesz, lehetséges , hogy kérni
fogom. hogy beléphessek a pártagok sorai közé. A meggyőződésem,
most is ugyanaz mind ami akkor volt mikor beléptem a pártba.
II.
Tiszt:
Nem jó az ahogyan cselekedett. Most is gondolhat erre a dologra, ami
bonyolulttá vált Én azt hittem áttekintette és értelmezte a
cselekedeteit és azt hittem tudatában van… (zaj) ebből a
dologból.
Célszemély:
Megmondtam milyen következtetésre jutottam: bármely fényképész
a maguk szervétől is megtehette ezt a dolgot.
II.
Tiszt:
Hogyan jutott ilyen következtetésre, ilyen felfogáshoz? Mi célból
tette volna ezt?
Célszemély:
Bosszúból.
II.
Tiszt:
Ki álljon bosszút?
Célszemély:
Látják, a levéltárba sem engednek, a T.(ábornok) elv.(társ) is
nyíltan kifejezte ezt előttem.
II.
tiszt: Célszemély:
Gondolom ez nem titok. Vagyis?
Célszemély:
Ő az aki nem engedélyezi, mivel visszaadtam pártkönyvemet. Ez is
bosszú és visszaélés… ( elment a hang)
II.
Tiszt:
De éppen úgy születhetett (ebből
)
a maga vágya és közbenjárásai, hogy megírja ezt a levelet és
kérje, hogy tegyék közzé. Igen?
Célszemély:
Nagyon dühös voltam és elkeseredett , hogy nem adnak belépőt.
Számomra ez nagy pofon volt, és az egyik oka volt annak amiért
megírtam a levelet. Én (tanulmányokat) akartam írni., de a
T.(ábornok)
elv.(társ)
azt mondta csak akkor engedélyezi a belépőt, ha erre parancsot kap
Homoștean
elv.(társ)tól… ( eltűnik a hang )…..az ő
kabinetjében…..titkok…
II. Tiszt:
Természetesen léteznek titkok. És a feleségének mi a véleménye?
Célszemély:
Megijedt. Magától értetődik, hogy megijedt. Én nem ijedtem meg,
mivel tudtam, hogy ártatlan vagyok.
II.
Tiszt:
Hogy gondolja ezt, mikor tudja, hogy minden a maga személyéhez
kötődik?
Célszemély:
Hogy lennék hibás?....(félbeszakítva)
II.
Tiszt: A
levél nyilvánosságra hozatalból fakadó következményekért ki a
hibás? A „Szabad Európa” rádió?
Célszemély:
Nem én nem küldtem oda, hogy közzétegyék. Mondtam már. Én
tudom mit tettem, én ha ezt nem tettem , akkor nem tettem!
II.
Tiszt:
És most , miután közzétették és jönnek emberek, akik
megmondták magának, mivel azt mondta többen jöttek
Csíkszeredában,
beszéltek magának a levél közzétételéről… (félbeszakadt)
pontosítja hányan mondták?
Célszemély:
Vagy 3, 4,5,6.
II.
Tiszt:
Mondtak –e valamit? Kérdezték a levélről, mert úgy értettem a
piszkozata meg van?
Célszemély:
Nem. Ügyeltem arra, hogy ne beszéljek erről senkinek. Miért is
beszélnék erről ártatlan emberekkel.
II.
tiszt:
Pontosítsa, hány példányban készítette.
Célszemély:
Kézzel írtam két példányban, módosítottam rajta néhány
dolgot és elküldtem Bukarestbe az egyiket. A piszkozata most is
megvan és ezzel befejeztem.
II.
Tiszt:
És ha házkutatást tartunk és még találunk?
Célszemély:
Tessék ,csinálják. Megtehetik.
II.
Tiszt:És
ha mégis még létezik?
Célszemély:
Nem létezhet.
II.
Tiszt:
Tehát vállalja a következményeket?
Célszemély:
Természetesen.
II.
Tiszt:
Tudatosan csinált ebből egy komplikált dolgot. Mi tesszük a
kötelességünket, úgy ahogy maga is azt mondta, a kötelességét
tette és legálisan küldte el.. Mi alkalmazni fogjuk a törvényt
a levél terjesztése tekintetében is és levonhatja a
következtetéseket, mivel ön a hibás és azt mondta senkit sem
akar belekeverni.
Célszemély:
Igen , mert tudom jól milyen emberek maguk, hogyan interpretálják,
ha valakivel váltok néhány szót, rögtön kérdőre vonják ( zaj
miatt rosszul hallható) Ne higgyék , hogy mindenki, akitől meg
akartak tudni.. ( nem fejezi be), nem tudom miért hallgattak.
I.
Tiszt:
Mi nem mond KIRALY polgártárs?
II.
Tiszt:
Hibás, mivel tudatában kell legyen annak amit cselekedett.
Célszemély:
Nincs mit bevalljak, mivel nem vagyok hibás.
I.
Tiszt:
Nem az ön kötelessége lett volna , hogy biztosítsa, hogy az ne
kerüljön hazánk ellenségei kezébe?
Célszemély:
A
biztosíték nálam, a lakásban van.
I.
Tiszt:
Milyen lehetőségét látja annak, hogy valaki a levélhez
hozzáférhetett?
Célszemély:
Csak egy lehetőséget, azt amit már mondtam önöknek, hogy maguk
behatoltak, kompromittálásom végett.
I.
Tiszt:
Hogy? Vagyis hogyan? Maga azt képzeli mi behatolunk az emberek
házaiba?
Célszemély:
Nem, de az én házamba behatoltak.
I.
Tiszt:
Akkor maga állíthat ezer egy hülyeséget, én is állíthatom,
hogy maga behatolt az én házamba. Ez aberráció. Ha akarjuk ,
legálisan tesszük meg, de egyelőre nem. Miért inszinuál
ilyesmiket?
Célszemély:
Önök meg azt inszinuálják, hogy én küldtem ki a levelet.
I.
Tiszt:
Hát, ha egyetért a közzétételével, maga írta azt.
Célszemély:
Nem
mondtam, hogy egyet értek.
I.Tiszt:
Azt mondta nem zavarja, mivel az igazat tartalmazza.
Célszemély:
Miért hazudtoljam meg, ha ez az igazság. Én azért írtam….
I.
Tiszt: Küldjön
nekik egy tiltakozó levelet, hogy visszaéltek egy írásával…..
Célszemély:
Én azt mondtam ez az eljárás…… épp fordítva. Oda nem küldtem
semmit.
I.
Tiszt:
Ön olyan tevékenységbe keveredett, amely nagyon káros lehetnek
magára nézve. Ez egy ténymegállapítás.
Célszemély:
Nincs mitől félnem, mivel nem vagyok hibás. Nem szegtem meg a
törvényt.
I.
tiszt:
Ki szegte meg?
Célszemély:
Nem tudom. Honnan tudhatnám?
I.
tiszt:
A törvény egyértelmű, maga írta és maga küldte oda.
Célszemély:
Hogy odakerüljön, nem.
I.
tiszt:
Akkor ahogyan kezelte (eltűnik a hang) … A „SZABAD EURÓPA”
rádió nem volt honnan tudomást szerezzen róla, csak attól aki
megírta és őrizte.
Célszemély:
Ez logikus. Önök fenntartják és feltételezik, de hiába
erőltetik rám, mert az igazság más. Tőlem nem indult a dolog.
I.
tiszt:
Tehát, csak marad a maga általi változat mellett..
Célszemély:
Mondtam maguknak, hogy marad, mert bizonyítékok vannak , hogy nem
tettem ezt .
II.
tiszt:
Feltette magának a kérdést, hogyan került ki? Milyen választ
adott rá?
célszemély:
Igen és ezt már mondtam.
II.
tiszt:
Tehát, ez az egyetlen következtetés?
I
tiszt: Tehát
így becsmérel, nyíltan?
Célszemély:
Én, kérem, ezt csak itt mondtam önöknek, nem nyilvánosan.
II.
tiszt:
Ha itt mondja a szemembe, attól az még becsmérlés.
Célszemély:
Önök is becsmérelnek, hogy én küldtem ki.
I.
tiszt:
Hát, gyakorlatilag magáé a dokumentum, nem a miénk.
Célszemély:………
I.
tiszt: Ez
egy újabb becsmérlés, nem tudom , hogyan engedi ezt meg magának?
Célszemély:
Önök inszinuálnak.
I.
tiszt:
Maga írta, másoknak is megmutatta és kétlem, hogy csak azoknak
akiről beszélt… ( nem hallható). Kérjük , hogy adjon egy
részletes nyilatkozatot és tartsa fenn amit itt nekünk mondott
ezzel a dokumentummal kapcsolatosan, amelyik a „SZABAD EURÓPA”-hoz
került, ehhez az országunkkal ellenséges kémszervezethez.
Célszemély:
Igen, itt önök előtt.
I.
tiszt:
Önt azért hívattuk , hogy adjon számot egy igen kényelmetlen
helyzetről.
II.
tiszt:És
amely az ön személyéhez kötődik…. Alulírott (a célszemély
elkezd írni)
I.
tiszt:
: A felügyelőségen dolgozott?
Célszemély:
Nem, a levéltárnál.
I.
tiszt:
És a levéltárak nem tartoznak a B. M. -hez?. Érdekes, hogy nem
tudja és éveken keresztül itt dolgozott.
Célszemély:
Hát ez nem ugyanaz…..
I.
tiszt:
Igen.
( A
célszemély tovább írja nyilatkozatát, egyedül, nem engedve,
hogy segítsenek)
Célszemély:
Mennyit kell még itt maradjak, kérem, készülni szeretnék, mivel
a sógorommal együtt a tengerpartra utazunk.
I
tiszt: Sógora
is, feleségével és két gyermekükkel? Vagyis a maga felesége
testvérével együtt?
Célszemély:
Igen.
I.
tiszt:
Felesége ismeri ezt a dolgot.
Célszemély:
Melyiket?
I.
tiszt:
Ezt.
Célszemély:
Megkérdezett, mivel megijedt mikor meghallotta.
I.
tiszt:
És ez nem normális?
Célszemély:
Magától értetődik, hogy normális
I.
tiszt:
És akkor miért okozott feleségének ilyen megrázkódtatást?
Célszemély:
Én nem okoztam és nincs értelme, hogy újra kezdjük ezzel a
módszerrel.
I.
tiszt:
Mi kezdjük, de ön volt aki írta a dokumentumot, aki másolatot is
készített róla. Nem ?
Célszemély:
Egyetlen másolatot.
I.
tiszt:Piszkozat
vagy másolat?
Célszemély:
Az első változata ,amit írtam.
I.
tiszt:
Csak ez hiányzott magának, mindazok után amit tett, még kezet is
fog a „SZABAD EURÓPÁVAL”.Nem?
Célszemély:
Ahogy önök… én is értékelhetem, hogy amit állítanak az
becsmérlés.
I.
tiszt:
A dolog evidens. A dokumentum az öné volt és senki másé, és
most a „SZABAD EURÓPÁ„-nak is megvan.
Célszemély:
Ismétlem, fogalmam sincs hogyan került hozzájuk az irat.
I.
tiszt:
Igen, igen. Úgy értékeli, hogy magának semmi köze nincs ehhez a
problémához? Igen, de kíséreljük meg megállapítani hogyan
kerülhetett az irat a „SZABAD EURÓPA” rádióhoz?
Célszemély:
Én elmondtam erről a véleményem. Önök azt mondják az
becsmérlés és hogy ilyent megengedek magamnak az egy újabb
becsmérlés.
I.
tiszt:
Evidens, hogy ez becsmérlés és nem fogadhatjuk el,. és kitartóan
kérem, adja fel ezt a variációt. Talán csak, nem mi kezdünk
ártani országunk érdekeinek, mivel ezen anyag publikálása révén
pártunk és államunk politikáját becsmérlik. Tehát csak nem mi
teszünk ilyent, éppen mi, akik arra vagyunk hívatva, hogy őrizzük
országunk integritását és szuverenitását, nem? Tehát
fogalmazza meg jól értékeléseit , mivel én mikor a becsmérlés
szót használtam, nem véletlenül tettem. Mi azért vagyunk
odatéve, hogy védjünk, nem hogy becsméreljünk.
Célszemély
:Jó,. de akkor a szekuritáté főnöke miért mondta így és utána
hátat fordított nekem.
I.
tiszt:
Mit beszélsz!
II.
tiszt:
De mi köze van az egyiknek a másikhoz!
Célszemély:
Van. Jó, de egy ilyen dologért….
I.
tiszt:
Az árulók, árulók és azok is maradnak minden körülmények
között. A renegátok, renegátok maradnak, függetlenül, hogy ,
milyen álarc mögé bújnak. A jelen esetben, ismételem újra, ez
levél a magáé. Egyetlen személy, akinél ténylegesen volt ez a
levél.
Célszemély:
Biztosan.
Azzal a megjegyzéssel, hogy egy példány lehet a felügyelőségnél
is.
I.
tiszt:
Éspedig, hogy került volna a felügyelőséghez. Kitől kapta
volna?
Célszemély:
A kollégáiktól, a központjuktól.
I.
tiszt:
Ez egy pártügy, amihez a szekuritáténak semmi köze. Ön egy
pártszervhez fordult, mint bármely párttag, aki panasszal fordul
hozzá. Nem keverjük az egyiket a másikkal. Ez egy pártügy melyet
ön ily módon akart megoldani. Senki sem róhatja fel magának, hogy
egy központi pártszervhez fordult, ez a maga joga volt, hogy
megtegye és meg is tette. A kérdés akkor kerül a mi
hatáskörünkbe, amikor egy ilyen irat nyilvánossá válik,
képzelje el kinek a jóvoltából?
Célszemély:
Szeretném
, ha bebizonyítanák nekem, hogy ez a kérdés nem pártügy , hanem
egy olyan amelyik az állambiztonsághoz tartozik.
I.
tiszt: Vagyis
, melyik kérdés?
Célszemély:
Ez, hogy kiléptem a pártból.
I.
tiszt: Vagyis,
kizárták a pártból.
Célszemély:
Igen. Szerintük, hogy ………ezt nem. Mivel ez olyan kérdés
amely az állambiztonságot is érinti, nem…
I.
tiszt:
Ezt mondom én is most. Abban a pillanatban, amelyik KIRÁLY ISTVÁN
állampolgár tevékenysége kezd érinteni olyan aspektusokat,
amelyek sértik az állam biztonságát, akkor kezd érdekelni minket
is ezek az aspektusok. És én megerősítem ebben az estben, amit
már mondtak magának. Abban a pillanatban, amikor KIRÁLY ISTVÁN
állampolgár állam- és pártellenes tevékenységbe keveredik, a
szekuritáté szerveinek közbe kell lépniük.
Célszemély:
Az előbbiekben elismertem, de úgy határoztam…..
I.
tiszt:
Most nem magáért a tettért hanem a másik vetületért, most az
érdekel. Hívatta valaki és felrótták, hogy egy pártszervhez
fordult? Mi most hívattuk és megállapítjuk, hogy a pártszerven
kívül egy ……. Nincs erre más magyarázat. Mi megkérdeztük
miképpen magyarázza maga, ezt a dolgot?
Célszemély:
És engem gyötörnek.
I.
tiszt:
Miképpen? Tehát maga a gyötört, akitől származik az írás,
amit el is küldött nekik és ezek után azt mondja. »nem én,
hanem maguk akik kérdeznek«. Nem tűnik ez a kérdés feje
tetejére állításának?
Célszemély:
Más mondanivalóm nincs..
I.
tiszt :Ha
magánál tartotta, ha más személyeknek is megmutatta, ha
tartalmát másoknak is elmondta, hogyan lehet, hogy nem. Mi a
véleménye, hogy azok, akiknek beszélt maga az írásról, azok nem
beszéltek róla másoknak is?
Célszemély:
Mondtam már, csak a másolat…
I.
tiszt:
És ez a másolat, hol található.
Célszemély:
Nálam, otthon.
I.
tiszt:
Úgy vélem, magától nem idegen ez a dolog.
Célszemély:
Mondtam már.
I.
tiszt:
Nagyobb figyelemmel kellene eljárjon amikor egy ilyen jellegű
iratot szerkeszt és ír, annak, ahogyan őrzi, kinek mutatja meg,
mivel ha egy ilyen tett nyilvánossá válik, akkor az sérti az
állam érdekeit.
Célszemély:
Jobban mint otthon, hol lehetne (őrizni)?
I.
tiszt:
Nem tudom, nem tudom ki látogatja, kinek van hozzáférése az
irataihoz. Én nem tudom, hanem önnek kell tudnia.
Célszemély:
Nincs senkinek hozzáférése. Itt nyitottam fel, de rögtön vissza
is vettem.
II.
tiszt:
Gondolkodjon és számoljon be arról miképpen kerülhetett ki ez a
levél. Még gondolkodjon erről, mivel az elkövetkező napokban
tisztáznunk kell ezt.
Célszemély:
Ami
mondanivalóm volt, azt elmondtam. Többet nincs mit erről mondjak.
Állok rendelkezésükre, de holnap nem tudok.
II.
tiszt:
A helyzet az, a problémát meg kell oldjuk. Úgy tudom, holnap menni
akar a tengerpartra. Gondolkozzon még és elemezze a „SZABAD
EURÓPA” általi közzététel kérdését.
A
továbbiakban a célszemély nyilatkozatát írja….
Szeptember
elsején szerkesztettem egy levelet Bukarestnek, amelyet szeptember
2-án A Csíkszeredai postahivatalban feladtam. Töltött tollal vagy
golyóstollal írtam, 4-5 oldalból állott. A levél tartalmát csak
a marosvásárhelyi bátyám olvasta, akinél 1980 szeptember havában
jártam. Ezen alkalomból nála mindössze egy órát tartózkodtam,
ez alatt elolvasta, majd vissza- adta a levelet. Másoknak,
kijelentem, hogy nem adtam oda olvasásra. A levél tartalmáról
csak rokonaimnak beszéltem, éspedig feleségemnek…
II.
tiszt:
Tehát határozottan megtagadja, hogy elmondja kiről beszélt még
erről a dologról. Tehát beszélt a feleségével arról, hogy ki
lehet az aki elküldte ezt a levelet. És ő mit mondott?
Célszemély:
Amint már mondtam, fogalmam sincs ki juttatta ki a levelet
(folytatja a nyilatkozat írását)
II.
tiszt:
Fenntartja, tehát , hogy nem ön juttatta el a levelet a „SZABAD
EURÓPA”-hoz.
II.
tiszt:
Saját magának sem elemezte? Mi az ön végkövetkeztetése?
Célszemély:
Való igaz, hogy ez a dolog számomra kellemetlenségeket okozott, de
nem tehetem azt, hogy valaki mást hibásnak tartsak, mivel én
mutattam meg a levelet másnak és beszéltem a tartalmáról, mert
így le kellene hazudjam, hogy én írtam a levelet….. és
folytatja nyilatkozat írását.
II.
tiszt:
Tehát elmegy. Tudatában van most annak, hogy érintettjévé vált
ennek az ügynek a levél terjesztése által.
Célszemély:
Igen.
II.
tiszt:
Tudatában van, hogy a dolgokat vizsgáljuk és meghatározzuk milyen
fokon érintett. A határozatot amit hozunk ebben az ügybe, a
levélnek a „SZABAD EURÓPA” rádió általi közzétételével
kapcsolatosan , majd közöljük önnel.
Célszemély:
Igen. Kérem , állok a rendelkezésükre, de most készülnöm kell
a tengerparti utazásomra.
II.
tiszt:
Figyelembe vesszük ezt a dolgot is. Van egy kérésünk erre
vonatkozóan.
Célszemély:
Igen, kérem.
II.
tiszt:
Reméljük nem lesz szükséges. hogy tovább zavarjuk most mikor
szabadságra megy.
Célszemély:
Igen, a családommal.
II.
tiszt: Nem
szeretnénk, hogy elmenve oda, más dologgal is foglalkozzon, jobbra
, balra mondja, hogy ide hívattuk és itt tartottuk. És nem
szeretnénk, hogy zűrt csináljon és beszéljen erről a
feleségével, rokonaival. Gondolom tudatában van annak, hogy ez
semmivel sem segíti
Célszemély:
Igen.
II.
tiszt:
Nem tudom hány napot lesznek ott.
Célszemély:
Nyolcat, utána jövünk haza.
II.
tiszt:
Folytatni fogjuk ezt a beszélgetést, értékeljük a dolgokat és
határozni fogunk. Szeretnénk , hogy amit itt beszéltünk az itt is
maradjon és esetleg folytassuk egy későbbi időpontban.
Célszemély:
Én gondolkodni fogok milyen más lehetőség lehet még, de nem
hiszem…
II.
tiszt:
Úgy vélem nem lesz jó beszélnie erről a problémáról és
hiszem, hogy tudatában van, hogy most a tengerpartra mennek, főleg
a gyermekekért, mivel ők betegek, Még beszélni fogunk és
kérésünk az, hogy még gondolkodjon és visszajöjjön hozzánk,
mert csak maga van abban a helyzetben, hogy tisztázza ezt a
kérdést. Vagyis elemezni kell a dolgokat, mivel csak önnek volt
tudomása a levél két példányáról és miképpen juthatott ki az
országból. Mivel, most már terjesztve van, és legyen tudatában,
hogy megsértették az ország törvényeit.
Célszemély:
Tudom. Tanulmányoztam milyen következményei vannak.
II.
tiszt:
Maga legyen tudatában, hogy érintett a terjesztésben. És
tudhatja, hogy vannak bizonyítékok ebben a dologban, hogy
terjesztésre került az már nem titok. Tudnia kell, hogy ahogyan
terjesztették a levelet, azzal sértették államunk érdekeit és
ez a dolog szabálysértési és büntetőjogi következményekkel
is járhat. Gondoljon erre a dologra is.
Célszemély:
Gondolni fogok. De ezt a dolgot a kezdetektől fogva mondtam
maguknak.
II.
tiszt :
Kérem , még gondolkodjon.
Célszemély:
Igen.
A
beszélgetés véget ért, a célszemély távozott.
-gépelte:
CA.
-009500775/4.6.81.
-2
példányban
( A „
beszélgetés”-hez csatolták a nyilatkozatom)
Nyilatkozat
Alulírott
Király István, Csíkszereda Testvériség sgt. 5 sz. B lépcsőház
, 1-es lakrész alatti lakós, Sz. ig. szám AK 737727, kiadva a
Csíkszerdai Milícia által 1978 január 25-én, ezennel a
következőket nyilatkozom:
1981
május 30-án, 13 ó. 30 p.-kor a Tudor Vladimerescu lakónegyedben
lévő 2-es számú bölcsőde előtt tartózkodván Purle őrnagy
kért, hogy jelenjek meg a Csíkszerdai municípiumi Milícián,
ahol 14 órakor meg is jelentem. Itt Butiurcă
százados és
egy általam nem ismert személy, vélhetően egy szekurítátés
tiszt fogadott.
Arról
kérdeztek, miképpen jutott az 1980 szept. 2-án a Párt Központi
Kollégiumához írt levelem a Szabad Európa rádióhoz amely ezen
a héten közzétette adásaiban. A több mint egy órán át
tartó beszélgetésünk során ők azt akarták, hogy ismerjem be
bűnösségem, én fenntartottam , hogy semmi közöm nincsen ehhez,
nem ismerem azokat a körülményeket amelyek során a határokon
túlra került, azt kérték hogy adjak egy nyilatkozatot erről.
Ekkor megkértem az ismeretlent hogy mondja meg nevét, hadd
tudjam ki előtt kell nyilatkoznom. Őkegyelme azt mondta, hogy
írjam csak Butiurcă
százados
nevét. Lévén , hogy ő is jelen volt
végiga
beszélgetésen, anélkül hogy bemutatkozott volna, megtagadom,
hogy mást is nyilatkozzam.
Csíkszereda,
1981 május 30. 14.45 ó
Király István
*********
1.
VI.
k. 103-118. lap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése