Előzmény:  A pártból való kizárásom után  1980 december 1-től a Megyei Munkaügyi Igazgatóság Munkaerő Hivatalánál sikerült elhelyezkednem.  Az a könyvemből  alább közölt részlet  az 1981 és  év  esményit mutatja be.


 

"Visszatérve „Fekete” bizalmasom szerepére, el kell ismerjem . , hogy éles eszű és jó megfigyelő volt. Bármi szokatlant mondtam vagy kértem tőle , rögtön felfigyelt arra és továbbította megbízóinak ráérezve , hogy valamire készülök. Már utaltam arra , hogy kértem, hogy segítsen egy írógép megszerzésében, de nem árultam el neki pontosan miért. A következő - 1981. március 9-i találkozásunkon arról is beszéltem neki azért van szükségem az írógépre, mivel (idézem) : „ Léteznek bizonyos ál-tanulmányok - ezek közül egyeseket a Szekuritáté berkeiben terjesztenek, másokat folyóiratokban vagy könyv formában adnak ki és az utóbbi időben mind többet, amelyek az nemzetiségek történetének , elsősorban a magyarok történetének vitatott kérdéseit veszik elő. Például, mind amilyen a csángók eredete. Az erre vonatkozó anyag annyira primitív, tendenciózus és rosszindulatú, hogy azt nem írhatta egy történész és ha mégis, akkor az nem érdemli meg a történész nevet. A 30-as években, a két világháború között, jelentek már meg ilyen írások, a mostaniak és az akkoriak sovén, nacionalista szellemiségükben semmiben sem különböznek, mint amilyenek Diaconescu könyvei például.”

Rá négy napra -március 13-án- mikor felkeresett munkahelyemen , az írógép ügyében , átadtam neki is egy példányt, tanulmányozásra, utalva arra, hogy miután ezt megtette , majd döntök arról, hogy másoknak is odaadhatja együtt azzal az anyaggal amit cáfolatként elkészítek . Azt is elárultam neki, hogy a Szekuritáté berkeiben forgó titkos anyagról van szó. Sőt ezen túlmenően, megkértem arra is adjon át egy üzenetet dr. Bogdán Mihálynak részemről .” Találd meg Bogdánt, és amennyiben lehet az utcán beszélj vele és nem zárt helyiségben, és adj át részemről neki egy üzenetet. Mond meg neki, ne vegye sértésnek , hogy éppen Király István üzeni ezt neki, amiből Bogdán megtudhatja , hogy a szekuritáté mint veszélyes nacionalista-irredenta elem követi” .

Fekete erre, azt mondta , ő ezt nem tudja elhinni. Mire én: „Neked tudnod kell , akkor is ha ezt nem mondta el, hogy éppen emiatt erőltették, hogy távozzon ettől azt intézménytől és ha nem beszélt neked erről , ez mutatja, hogy jó barátod és megakart kímélni bizonyos kellemetlenségektől”¹

Bogdán doktor a BM Megyei Felügyelősége orvosi kabinetjében dolgozott, és nem rég távolították el onnan. Ez az információm is Péter Ferenctől származott és ő kért meg, hogy valamiképpen hozzam a doktor tudomására megfigyelését.

Mind ahogy már említettem, a moldovai csángókról szóló szigorúan titkos belügyes anyagot „Fekete” átadta megbízóinak. Azok fénymásolatot készítettek róla és megállapították , idézem : „Összehasonlítva az adott írást az 0544 K.(katonai) E.(egység) által küldött, a moldovai csángókról szóló dokumentációs anyaggal, megállapítottuk, hogy ennek hű másolata:”² Abba, is beavattam „Feketét” , hogy szándékom van egy olyan anyagot összeállítani, ami megcáfolja ezt az áltudományos anyagot és ezt terjeszteni szeretném a magyar értelmiség , főleg azok körében akik tenni is akarnak ennek érdekében, hogy terjesszék és cáfolják ezt az újabb durva történelem- hamisítást.

A tőle begyűjtött információkat még aznap (1981.03.14) jelentik Bukarestbe az Állambiztonsági Szolgálat I. Igazgatóság II. Szolgálatának.

Más vonalon is sikerült gyanús információkat begyűjteniük. Nem csoda, hiszen nem volt olyan terület és munkahely amelyen ne lett volna beszervezve egy-két informátoruk. Így például néhány nappal azelőtt, hogy „Fekete” átadta a csángó anyagot , pontosabban március 11-én, egy másik „ellenőrzött forrástól” megtudták, hogy Offner Marianna , jelenleg a megyei néptanács tervező osztályának technikusa , bizalmasan elmondott neki bizonyos dolgokat.³ Eszerint mintegy három héttel korábban megkértem Offner Mariannát, hozzon létre egy találkozást köztem és Kósa Szánthó Vilma között a saját lakásán. Mikor ez létre jött én megmutattam egy gépírásos levelet, amit Károly bátyám intézett Jeszenszki Ferenchez amelyben árulónak nevezi .⁴ Ugyanakkor megkértem Kósa Sz. Vilmát, hogy gépelje le több példányban nálunk az országban egy folyóiratban megjelent írást, ami mintegy replika Domokos Pál Péter „ Édes hazámnak akartam szolgálni” című könyvére és egy példányt a kapcsolatain keresztül juttasson el a könyv szerzőjének Budapestre . Arra is kértem, hogy a kapcsolatot továbbra is Offner Mariannán keresztül tartsuk. Vilma vállalta mindezt. Abban is megegyeztünk, hogy Offner a csíkszeredai vasútállomáson várni fogja Vilmát, mikor az visszatér Konstancáról, hogy visszaadja a kiadványt. Amennyiben Vilma nem üzen semmit ez azt jelenti, hogy sikerült kiküldenie az anyagot. Mikor Vilma megérkezett, átadta Offnernek az eredeti cikket és a legépelt példányokat is . Ő Offnernek megjegyezte, hogy nem fejezte be egészében a munkát. Azt is elmondta , hogy nekem nincsenek magyarországi kapcsoltaim és itt sem ismerek olyan szervezetet, amelynek van, de ő kapcsolatban áll ilyen szervezettel amely kijuttatja az ilyen anyagokat .

Offner arról is beszélt, hogy még régebben kértem, hogy heliográffal másolja le nekem Csíkszereda legrégibb térképét amely az Állami Levéltárban van, de végül mégsem vittem el azt a munkahelyére. Mikor ő rákérdezett később, én azt mondtam neki, hogy az eltűnt. Azt is megkérdezte ,hogy akkor hogy tudtam átadni a tisztségemet, mire én azt válaszoltam , hogy aki átvette az nem nézett meg mindent alaposan, és én azt mondtam neki, hogy egy másik írat-kötegben található. Nem tűnt ki, hogy mi történt a térképpel, hogy végül is eredetiben kijuttattam Magyarországra, úgy ahogy azt annak másolatával terveztem, vagy más valaki tüntette el.

Az információ nagyrészt valós, kivéve a „szervezet”-re való utalást és térképre vonatkozóan leirtat. Szó sem lehetett abban az időben szervezet létezéséről, amely rendszeresen juttatott volna ki írásokat vagy információkat Magyarországra . Csak szórványosan és alkalmi kapcsolatok lévén volt ez akkoriban lehetséges. Másrészt, valójában nem egy térképről, hanem a város 1911-es topográfia rajzáról van szó. Azért volt szándékomban másolatot készíteni róla, mert Becze Antal a megyei kultúrbizottság elnöke készített egy diafilm sorozatot a városról, régi fényképeket is felhasználva és természetesen az 1968 utáni új arculatáról. Együttműködve vele néhány rendezvényen a diavetítését kiegészítettem várostörténeti adatokkal, pl. mit tudunk a város legrégebbi épületeiről, a Mikó vár 1711-es újjáépítésről , mikor épült az első székely gyalogezred székháza (megyei kórház Fül-orr-gégészeti és Fizioterápia részlege az igazságügyi palotával szemben), a megyeháza, a főgimnázium , maga az Igazságügyi Palota, a Takarékpénztár , a Vigadó, az 1-es számú általános iskola, a hegyaljai mezőgazdasági iskola, az állomás épülete, a MÁV székháza, a városi park stb.

Csak feltételezni tudom, hogy bizonyos valótlan információk a feljegyzést készítő tartótiszt ( szokatlan , de nevét nem írták rá feljegyzésre, vagyis ki gyűjtötte be és kitől származik az információ) sugallatára kerültek be a feljegyzésbe. Vélhetően egy olyan túlbuzgó tartótiszt sugallatára aki komolyan vehette az intézkedéseikben gyakran szereplő személyem kompromittálásra kitűzött célt és úgy vélhette feljegyzése alapját képezheti egy ellenem irányuló estleges koncepciós eljárás indításának. Tény, hogy a feljegyzés másolatát is felterjesztették Bukarestbe.

Ennek végére kézírással valaki felvezette Offner Marianna személyi adatait, majd más kézírással két utasítást irányzott elő :

„ - elemezni T.O. eszköz lehetőségének beszerelést Offner lakásába , illetve Kósáék lakásán az I.C.T ( telefonbeszélgetés lehallgató -K.I.) lecserélését ICDT-re. ( telefon- és lakás lehallgató készülék- K. I. ) .

-Kósa Szánthó Vilma megfigyelésnek fokozása , beleértve az információkat szolgáltató forrás lehetőségeinek további kiaknázását.”

Az idő teltével az információik tovább gyarapodtak. Annál is inkább mert új „forrásokat ” sikerült beszervezniük „Feketét” kiegészítve. A munkahelyemen sikerült beszervezniük a közvetlen főnökömet, „Sabău” fedőnevet adva nekik. Kósa Szántó Vilma pedig mellé pedig bedobták „ Coman Zsofiát” . aki emellett, információkat szolgáltatott nem csak rólam, hanem Károly bátyámról is mivel széleskörű ismeretséggel rendelkezett Marosvásárhelyen. Alkalomszerűen információkat szereztek Vilmáról egyik munkatársától is akit „Katona” fedőnévvel illetek .akinek 1981 április eleji jelentésből megtudták ,hogy Vilma április 6-tól betegszabadságot vett ki és ezalatt Kolozsvárra akar menni, hogy konzultáljon ott valakivel egy készülő könyve kiadása kapcsán. Utána Sepsiszentgyörgyre készül, hogy ott találkozzon az Amerikából itt lévő rokonaival⁵.A forrás arról is tájékoztatta megbízóit, hogy Vilmának van odahaza egy Consul típusú írógépe. Ugyanakkor az is kiderül, hogy a munkahelyén is írásmintát vettek két írógépről.⁶

Bukarestbe a jelentések , elemzések pedig szinte heti rendszerességgel mentek.

Az a tény , hogy belső titkos anyagok és információk birtokában vagyok, felkeltette a felettes szerv érdeklődését is és saját hatáskörébe vonta az ügyet. A BM. Állambiztonsági Főosztály I. Igazgatósága 1981 március 31-én Bordea Aron aláírásával közli a Hargita megyei Szekuritátéval, hogy: „Iulian Vlad altábornok elrendelte , hogy. , az adott személy ellenőrzését maximális felelősséggel és szakmaisággal végezzék és képezze a felügyelőség és az I. Igazgatóság egyik legfontosabb feladatát. Ebben az értelemben ,az ügyet egységünk ellenőrzése alá vonva, küldjenek meg bármely fontosabb információt a személy megnyilvánulásai és szándékai tekintetében, valamint intézkedési javaslataikat” ⁷

Időközben rájöttem, hogy az állambiztonságiak kezébe került a sokszorosított anyag, megtudván, hogy írásmintát vettek felségem munkahelyi írógépérél. Nyugtattam magam, hogy ennek nem lehet súlyosabb következménye, hisz nem ott gépelte le. Egyúttal, igyekeztem visszafogottabban cselekedni, hogy minél kevesebb ember kerüljön a szekusok látókörében. Április 15-én „Fekete” , ez esetben „Botos” fedőnévvel, számol be Purle Ioan alezredesnek, hogy teljesítette a kapott feladatot és két nappal korábban újra megkeresett munkahelyemen, azon ürüggyel, újra útja van Marosvásárhelyre és ha akarom ismét elvisz személygépkocsijával. „ Miután megtudta, hogy a forrás megy Marosvásárhelyre, azt mondta , nem tud menni, mivel úgy tűnik, hogy jelenleg a megszokottnál jobban figyeli a szekuritáté és azt gyanítja, hogy az az anyag amiről a forrás is tud, a szekuritáté kezébe került” A forrás úgy értékelte, hogy: „ Király kereste, hogy leszögezze , hogy úgy sincs mit tegyenek ellene a szekusok és nem is mernek, de zavarja a túlzott figyelmük. Jelenleg , legalábbis, a szekuritátésok tévútra vannak terelve az anyag származást illetően., amivel most nagyon el vannak foglalva…….. egy adott ponton a forrás mondta neki,hogy nem kell igazolja, honnan jutott anyaghoz, Király azonban ragaszkodott ahhoz, hogy elmondja bátyján keresztül jutott hozzá , aki Moldovából kapta valakitől és, hogy bátyjának nagyon sok híve van és kapcsolatai több terülten.” A feljegyzést a következő értékelés zárja: „ Lehetséges , hogy igaz az anyaghoz jutásának változata, de pont úgy lehetséges az is , hogy csak egy megtévesztő variáns , hogy fedje a valódi származási helyét.”⁸

Április 16-án egy újabb , hét oldalas elemzés készítenek , a „Kutató” megfigyelésnek operatív eredményeiről, a Munkaügyi Igazgatósághoz való átkerülésem óta eltelt időszakra vonatkozóan. Ebben azt is számba veszik többek között, hogy : …...„ 5.- Nem ellenőrzött forrásból kiderült, hogy a »KUTATÓ« közvetítőkön keresztül konspiratív módon kapcsoltba lépett KOSA SZANTO VILMA-val,⁹ aki »VIDRA« néven áll megfigyelésünk alatt, nacionalista tevékenység miatt és akinek megmutatta volna az »UTAZÓ«-nak JESZENSZKI FERENC -hez intézett levelét. Ugyanakkor arra kérte »VIDRÁT«, hogy sokszorosítson írógépen egy hazai kiadványban megjelent írást, amely replika DOMOKOS PÁL PÉTER »ÉDES HAZÁMNAK AKARTAM SZOLGÁLNI« című könyvére , és kapcsolatain keresztül juttassa ki a MNK-ba, a könyv szerzőjéhez.” ¹⁰

Az elemzést természetes intézkedéseket is tartalmaz, nem keveset, szám szerint 14-et. Található néhány szokatlanabb intézkedés is közöttük . Pl. az, hogy mivel nem tudják megakadályozni, hogy beszerezzek egy írógépet ezért: „ időben megszervezzük azt a kombinációt, hogy a forrás adja oda az ő gépét, vagy esetleg egy általunk beszerzettet, amelyről előzőleg íráspróbát veszünk.”. Vagy : … feltárni milyen más dokumentációs anyagok vannak birtokában és honnan származnak azok. Elemezni fogjuk titkos házkutatás végrehajtásának lehetőségét, mind a lakásán mind a a munkahelyén.” Ezen kívül felülvizsgálják kapcsolataimat és : „Elsődlegesen azokra figyelünk akik történelmi kutatásokat végeznek és tanulmányokat írnak a székelyekről és a csángókról, akiket foglakoztat az ún. nemzeti kérdés, akiknek kapcsoltaik vannak külföldön vagy külföldre akarnak utazni.” És végül hadd említsek meg egy módszerüket, amellyel valóban sikerült bennem is a gyanakvás felkelteni néhány becsületes és korrekt segítőmmel szemben.

„Figyelembe véve, hogy a »KUTATÓ« nagyon gyanakvó, az I. Szolgálat tapasztalt tisztjei »diszkrét« módon (értsd : feltűnően- K. I ) érintkezésben lépnek egyes személyekkel a közelebbi kapcsolatai közül, zavart és bizalomvesztést okozva velük szemben .” Ezzel „Feketéről” is el akarták terelni a gyanút. Mint minden titkosszolgálat a világon ők is szigorúan ügyeltek arra, hogy kollaboránsaik ne bukjanak le.

Nyilván nagyon fontosnak a tartották, hogy felfedjék miképpen jutottam a csángókra vonatkozó anyag birtokába és más titkos információkhoz is Például ahhoz, hogy Bogdán doktort is megfigyelés alá vonták. Ezen a téren elsősorban „Fekete” és „Katona” illetve „Coman Zsofia” informátoraik tevékenységében bizakodtak leginkább. Másrészt azt is fel akarták fedni, hogy kikhez került a csángó anyag és azok minden példányait begyűjteni, megakadályozva, hogy szélesebb körben terjedjen.

Fokozatosan és kitartó munkával sikerült a szekuritáténak egy bizonyos kört feltárnia , akikhez a csángó anyag kezébe került és olvasta azt. Ez a csoport elsősorban a Népi Alkotások Háza ( Kósa Szánthó Vilma), a megyei múzeum dolgozói (Miklóssy V. Vilmos, Szőcs János, Demény István Pál) , illetve ezek kapcsolataiból, mint pl. Pávai István zenetanár, kerültek ki. Akiknek én adtam át személyesen az anyagot, anélkül, hogy rajtam kívül más is tudott volna róla, azok nem kerültek látókörükbe. Közülük csak három személyre emlékszem : Hajdú Gábor ügyvédre ,Szép Zoltán és Várdai György barátaimra. Természetesen Károly bátyámnak is adtam egy példányt ha már félrevezetően azt terjesztettem, hogy ő általa jutottam az anyaghoz. Volt neki elég baja és nem is vette tőlem jó néven, hogy belekevertem ebbe az ügybe. Taktikám azonban bevált, ugyanis őt nem vonták be a későbbi vizsgálatokba.

Az előzőekben már utaltam arra, hogy összevetették a sokszorosított anyagot a náluk lévő hivatalos belső anyag tartalmával és egyértelműen megállapították , hogy amit „Fekete” átadott nekik az hű másolta annak. Természetesen belső vizsgálatot is lefolytattak , nem zárva ki annak lehetőségét sem, hogy köreikből került ki az anyag. Ezt már az említett 1981 április 16. elemzéshez kapcsolódó intézkedési tervbe előirányozták, idézem: „ Azok a szervezeti egységek , amelyek kertében Costea Ioan alezredes , illetve Micu Octavian százados dolgoznak, rekonstruálják annak módját ahogyan a dokumentációt használták sajátjaink és következtetéseket vonnak le , annak lehetőségéről, hogy nem »ezen források« egyiktől jutott a »KUTATÓ« hozzá.”

Egy későbbi elemzésben,¹¹ (ami vélhetően 1981 nyarán készült, mert a legkésőbbi dátum amire utalnak az a június 13. kihallgatásom időpontja-K. I.) amely kimondottan arra irányult, hogy tisztázzák , miképpen jutottam belső titkos információkhoz, beleértve „azon körülményeket is , hogy miképpen tudta meg, hogy »BARBU« ( Bogdán Mihály doktor ,a felügyelőség orvosi kabinetjének volt vezetője -K. I.) a megyei szekuritáté figyelmében áll.” Konkrét eredményre szerencsénkre azonban nem jutottak , csak három lehetséges variációt tudtak felállítani, éspedig:

„ - az adatok a Hargita Megyei Felügyelőségtől származnak;

- az adatok valamelyik Moldova megyei felügyeléségtől származnak;

- az anyagot vagy levéltárból vagy a szerzőtől szerezte meg.”

A harmadik lehetőség számomra- ismerve az körülményeket- teljesen abszurdnak tűnik. Egy szigorúan titkos belügyminisztériumi írat semmiképpen nem kerülhetett semmilyen más levéltárba és az is szinte a lehetetlenség határát súrolja, hogy a szerző, aki maga is szekurítátés kollaboráns volt, odaadta volna bárki illetéktelennek..

Tény viszont, hogy 1981 július 14-én a Flacăra - Adrián Păunescu hetilapja-, a szerző neve alatt, minden változtatás nélkül leközölte Dumitru Mărtinaș „ elméletét”, abban a formában ahogy az a Szekuritáté berkeiben forgott. Meg van minden okom, hogy feltételezzem, hogy nem véletlenül, hanem a párt és a Szekuritáté kezdeményezésre tették ezt, elkerülendő egy esetleges botrányt, ha már az állambiztonság berkeiből titokzatos módon illetéktelenekhez került a „dokumentáció”.

Visszatérve az elemzésre , végül az első lehetőség mellett teszik le voksukat, a következőkkel támasztva alá:

„ -A »KUTATÓ« akkor beszélt az anyagról, midőn ez a felügyelőségen belül mozgott, konkrétan a következő egységeknél: 0544. egység, I. Szolgálat, II. Szolgálat, »S« , »T”, a székelyudvarhelyi és gyergyószentmiklósi szekuritáté.

- Röviddel azelőtt helyeztük T. O. kontroll alá »BARBU«-t ( ellenőrizni hozzáállást munkahely- változtatása után), konkrétan 1981 01.15-én I. C. T. , majd február elején I. C. D. T által.

- miután szerveink tudomásra jutott, hogy birtokába került a csángókra vonatkozó anyag és a »BARBU«-ra vonatkozó adatok………. a »KUTATÓ« észlelte ezt, amit nem tudhatott meg mástól, csak a felügyelőség egyik dolgozójától.

-Úgy értéklejük, hogy az lehetőség amit a »KUTATÓ« dobott be utólag, miután megtudta, hogy tudunk arról, hogy az anyaghoz hozzájutott, hogy az Moldovából származik, a »BARBU« vonatkozó adat pedig Bukarestből, ezt azért tette, hogy tévútra terelje szerveinket, fedve ezzel a származási helyük forrását.

- Figyelembe véve, hogy a csángókra vonatkozó anyag a T. O. egységben is cirkulált, és hogy a felügyelőségen kívül , csak a T. O. egységnek volt tudomása a »BARBU«-nál végzett T.O munkálatról , és még egy eset -------------------- (nem írták be a szabadon hagyott helyre a konkrétumot- K. I.), ¹² amely az Állambiztonsági Főosztály figyelmében állt, és ami de-konspirálásra került a »KUTATÓ« felé, és amely szintén T. O. kontroll alatt állt, arra a következtetésre vezet, hogy ezen információk kiszivárogtatása ezen egység dolgozóitól történt”

Az elemzést Erdélyi Elemér vezérőrnagy a megyei felügyelőség vezetője Rapilat Alexandru a megyei szekuritáté főnöke készített, Suciu Mihăilă alezredes az I. Szolgálat vezetője, Purle Ioan alezredes, specialista és Butiurcă Ioan bűnügyi vizsgáló tiszt közreműködésével , olyan személyek, „akik ismerik a »KUTATÓ »ügyet”.

Ebben az esetben is visszaköszön a „ tudományosság” igénye , amit az „Édes bátyám” megszólítással kezdődő levelem ügyében tapasztaltam, amit 1978-ban intéztem hozzája , midőn Karánsebesre száműzték. Most is, akár csak akkor, írásszakértőhöz fordultak a sokszorosított csángó „dokumentáció” ügyében, hogy megállapítsák , hogy az nem az felségem által a munkahelyén használt írógéppel került sokszorosításra. 1981.04.11-én elküldték az anyagról készített fotokópia egyik példányát Bukarestbe az I. Igazgatósághoz ahol ¹³ »technikai- tudományos( grafikai)« vizsgálat alá vetették. Enescu Marin az bukaresti O647 katonai egység grafikai specialistája május 5-én írja meg szakvéleményét, miszerint: „ Elvégezvén a grafikai vizsgálatot az »Adatok és változatok a…« és a »Bágyi Bencze Jakab« szövegek között, megállapítottam, hogy nem ugyanazon a gépen kerültek legépelésre. Megjegyzem, hogy az »Adatok és változatok a ….« című szöveg, egy »Consul” márkájú , »Pica« karakterű írógépen készült.”¹⁴

Közben a közvetlen főnököm ”Sabău” fedőnévvel , rendszeresen szolgáltatta a szekunak az információkat, amivel megbízták: mikor hova vagyok beosztva kiszállásra vagy ellenőrzésre a városban és a megyében, kivel kerültem közelebbi kapcsolatban a munkatársak közel, ki látogat meg munkahelyemen, mi a véleményem az éppen aktuális politikai és gazdasági helyzetről és mindenről amit megtud rólam. Mint mondottam már előzőleg, ez a „forrás” realista volt. Mindig a valós helyzetről adott tájékoztatást. Nem fogta fel viszont, hogy ezzel kellemetlenségeket okoz munkatársainknak és ismerőseimnek akik megkerestek. Mert mindenki gyanúba keveredett és sokukat vegzált az állambiztonság. Tudni akarták , nem-e segítőim,cinkostársaim az „államellenes” tevékenységemben.

Bár tudtam , hogy az állambiztonságiak kezébe került a sokszorosított titkos anyag a moldovai csángókról, de mivel nem érzékeltem, hogy a háttérben szorgalmasan dolgoznak kapcsolataim és terjesztésének feltárásán, viszonylag nyugodtan éltem megszokott életem. Sikerült egy Dacia személy-gépkocsihoz is egy fél évvel hamarább hozzájutnom, mint ahogy kivártam volna soromat. Az egyik kollégám, Mitar Gheorghe jogtanácsos ajánlotta fel, hogy átadja aktuális sorszámát, ötezer lej ellenében. Annyira türelmetlen voltam, hogy bár a CEC-nél (Casa de Economii si Consemnațiuni =Takarék- és Letéteti Pénztár) már évek óta befizettem a szükséges 45 ezer lejt, ami előfeltétele volt a gépkocsi vásárlásának és várható volt, hogy az év vége felé sorra kerülök én is, elfogadtam ajánlatát. A rokonságtól és barátoktól összekölcsönöztem a szükséges 73 + 5 ezer lejt.. „ Sabău” április 16-án így jelentett erről Suciu Mihăilă tartótisztjének: ¹⁵ „ 1981 április 2-án négy nap szabadságot kért, pontosabban április 3-4. és 6-7. napokra, anélkül, hogy megnevezte volna annak célját amiért kérte. Utólag a forrás megtudta, hogy azokon a napokon elment Marosvásárhelyre, hogy beszerezze a szükséges pénz, majd április 6-án elment Mitar Gheorghe jogtanácsossal Brassóba, egy gépkocsiért, mondván, hogy kocsit Mitarnak szóló jóváhagyással vették át, de a forrás nem biztos ebben. Egy Dacia 1300-as zöld személygépkocsiról van szó.”

Ezenkívül azt is lejegyzi a tartótisztje, hogy a „ forrás” arról is beszámolt , hogy: „ Két héttel korábban kérte az igazgatónőt, hogy adjon ajánlást , a municípiumi könyvtárhoz( valóban a megyei dokumentációs könyvtárhoz), mivel Walter ismeri a problémát és megkaphatja oda a belépőt. A forrás megtudva ezt, azt javasolta az igazgatónőnek, hogy ne adjon neki ajánlást. Az igazgatónő beszélt Walter titkárral , aki azt mondta, nem szükséges, hogy adjon mivel ő már beszélt a könyvtárral.”

Április 28-án közvetlen főnököm újra jelent tartótisztjének „ az április 16-ai találkozáson adott feladatoknak megfelelően”. Tudomására hozta többek között, azt is , hogy: „Április 18-án elkérezkedett, hogy feleségével együtt elmenjen Csíkmadarasra,( tévedett, kislányommal mentem-K. I.) anélkül, hogy megnevezte volna kihez, mely alkalommal megsérült kocsija. Ahogy mondta, havas volt az út, kocsija becsúszott az árokba, aztán egy kerítésbe, összetörve az első sárhányót. ……….”

Az intézmény vezetősége , általában meg van elégedve ahogyan ellátja feladatait , értelmes és szakmailag jó képességű dolgozónak értékeli…….

Szándékában állt részt venni Botoșaniban az ottani Munkaügyi Igazgatóság által szeptemberre meghirdetett demográfiai szimpozionon »Vallás -nemzetiség, városi és falusi környezetben« témát választva. A forrás sugallatára az igazgatónő azt a választ adta, hogy pénzhiány miatt senki sem vehet részt a szimpozionon, mire Király István azt mondta ezt azért intézték így, mert ő akart elmenni arra .

K. I. augusztus hónapra van pihenő-szabadságra beütemezve, de a forrás megtudta, hogy az OJT -től( Megyei Turisztikai Hivatal-K. I.) próbál tengerparti üdülési jegyet vásárolni június hónapra. Ha sikerül, a vezetőség nem ellenzi, hogy elmenjen hamarább.”

Május elején sikerült még egy másik munkatársamat is rám állítaniuk Dodu Ilarion őrnagy informátorai közül. Az őrnagy május 7-én még -az órát is megjelölve mikor állt szóba forrásával -akinek „SABIN” volt a fedőneve- készít egy ún. „ tájékoztató feljegyzést” arról, hogy mit tudott meg tőle. Többek között azt, hogy nagyon közeli kapcsolatban állok Vákár Lajos irodatársammal, akinek: „Édesapjánál az idősebbik Vákár Lajosnál , április elején vendégek voltak vagy rokonai, vagy ismerősei Magyarországról, (vagy inkább az az orvos családjával együtt aki 1978-1979-ben megműtötte az id. Vákárt¹⁶). A 2-3 napig tartó látogatás idején Király István végig köztük volt.

Hasonlóan közeli baráti viszonyban áll munkahelyén Kiss Dénessel,¹⁷ volt magyar tiszttel is , akit a lakóhelyén ,Szépvízen ,megrögzött magyarnak ismernek. A hivatalban nem beszél románul senkivel, bár nagyon jól ismeri a nyelvet. Neki is vannak rokonai és kapcsolatai Magyarországon, ahogyan a forrás tudja egy bátyja is.”

A tájékoztató megjegyzés végén ott szerepelnek a szokásos megjegyzések, többek között az is, megbeszélték a forrással milyen lehetőségei vannak velem kapcsolatosan és arra következtetésre jutottak, hogy fokozatosan bizalmamba férkőzhet. Felkésztették, hogy hívjon meg magához és férkőzzön bizalmamba, kövesse tevékenységem és fürkésze ki szándékaimat. Az elkövetkezőkben a reakcióimtól függően kapja majd feladatait.

Végül egy utasítás zárja a tájékoztató jegyzetet. A szekuritáté parancsnoka utasítja a tartótisztet, aki a jegyzetet készítette, hogy : „ Dodu Ilarion őrn. elvt. /Egy másolatot küldjön sürgősen a S. I.-nek ( I. Szolgálatnak-K. I.) Készítsen egy feljegyzést a forrás képességeiről és lehetőségeiről. Ennek függvényében Suciu alezr.-el közösen elemezni fogjuk a feladatlistát és annak megvalósítási módját./ 1981 06.01 Rapilat Alexandru ezr.”.

Vélhetően ily módon vette át Suciu Mihăilă a „Sabin”-nak nevezett informátort Dodu őrnagytól és , kapta a „Mureșan” fedőnevet,¹⁸ lévén hogy Maros-menti , pontosabban alvinci származású volt. Eléggé közeli viszony alakult ki, közöttünk és soha semmi gyanú nem merült vele szemben részemről.

Ettől kezdve már két szempár és két „fülpár” a szegeződött rám, illetve fülelt egy irodán belül a munkahelyemen. Minden bizonnyal anélkül , hogy tudtak volna arról, hogy ugyanazon cég megbízottjai. Nem egyszer jelentéseikben egymás megjegyzésiről , gyanúsnak vélt dolgaikról is beszámolnak kölcsönösen.

Közben a rendelkezésükre álló információkat megpróbálták bővíteni. Kósa Szánthó Vilmára ráállították „Coman Zsofiát” gyermekorvost, akivel közeli viszonyban állt. Ő április 14-én jelenti tartótisztjének, Purle Ioan alezredesnek, hogy előző nap meglátogatta lakásában Vilmát.¹⁹ Beszámolt arról , hogy néhány napja otthon tartózkodik, mert beteg. A forrás szerint, nem úgy néz ki mint akinek tüdőgyulladása lenne . A betegszabadságos papírt Dr. Mohr Margit állította ki számára. Szerinte az ilyen trükkökhöz gyakran folyamodik a Kósa család, mikor bizonyos ügyeiket akarják elintézni. Vilma egy szociológia témájú könyvén dolgozik, amit ki akar adatni és nemrég járt Kolozsváron a Kriterion ottani szerkesztőségénél. A „forrás” most sem látta semmi jelét, hogy a családnak lenne otthon írógépe. Vilma nem tett semmi célzást arra nézve , hogy a lakásán dolgozna valami anyagon, annak ellenére , hogy ő próbálta ilyen mederbe terelni a beszélgetést. A következtetés pedig : „A forrás megállapítása, hogy Vilma magatartása mintegy magába zárkózás lett volna, mint aki behúzódott páncéljába . nem olyan volt mint amilyen máskor lenni szokott: beszédes , dicsekvő, minden -féle tervvel tele.”. Úgy tűnik, most utólag számomra, hogy jól működött ez esetben Vilma nyolcadik érzékszerve. Vagy talán mondhatnám inkább úgy, hogy önvédelmi reflexe.

A jelentés alapján a tartótiszt következőket vélte szükségesnek:

„M.L. (Măsuri Luate- Hozott intézkedések- K.I.) Javaslom a dokumentálási akció megkezdést, oly értelembe, hogy Butiurcă százados ( bűnügyi nyomozó tiszt-K. I.) tanulmányozza dossziéját.

Az alkalmas pillanatban lépni munkahelyéről való eltávolítása érdekében.

Cselekedni kell kompromittálásáért……………. (két sor olvashatatlanná téve a CNSAS-nál- K.I.)

S.T ( Sarcini Trasate- megszabott feladatok- K.I) A forrást felkészítettük, hogy tartsa tovább is a kapcsolatot vele, törekedjen megtudni, hogy van vagy nincs írógépe, tud-e gépelni, kik voltak vendégei, vagy kiket vár. / Purle Ioan. alezrd.”

1981 június 1-én készült egy újabb feljegyzés ,²⁰ amit vélhetően több forrásból gyúrtak össze. Ebben rögzítik, hogy mintegy három héttel korábban részt vettem a Megyei Tanfelügyelőség által összehívott iskolaigazgatók értekezletén, ahol ismertették az 1981/82 tanév beiskolázási tervezetét . A gyűlésen Lászlófi főtanelügyelő , figyelmeztette a jelenlévőket, hogy a megtárgyalt kérdésről ne beszéljenek a tanügyi kádereknek, hogy ne legyen felzúdulás soraikban, mivel ezt a tervet még nem hagyta jóvá a megyei pártbizottság.

Sokakat meglepett Király István jelenléte ezen a tanácskozáson.

Az ismertetett tervezetben szerepelt egy matematika-fizika szakirányú osztály megszüntetése is a Gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Líceumban. Az intézmény igazgatója Dézsi Zoltán ( volt kari társam az egyetemen. Ő filozófia- történelem szakot végzett-K. I) felháborodott a terv hallatán és kijelentette , hogyha ezt elfogadják , akkor a Gyergyó- medencéből a fiatalokat megfosztják ezen szakirányú képzéstől. Azt is mondta, hogyha ezt jóváhagyják, bebizonyosodik, hogy minisztérium újabb „ostoba döntéseket” hoz. Király István ezen pontig csendben ült, mintha nem lett volna érdekelt a vitában, de ennél a pillanatnál el kezdett mindent jegyzetelni amit a felszólaló mondott. Arról is szót ejtenek a feljegyzésben, hogy ezt megelőzően már kétszer is részt vettem az igazgatói üléseken a megyei munkaügyi igazgatóság képviseletében, ahol bemutattam a megye munkaerő szükségletét és nagyon jól dokumentált voltam, felvázolva előttük vállaltokra lebontva a jelenlegi és távlati munkaerő szükségletet. Egyre inkább kommentálják jelenlététnek opportunítását ezen tanácskozásokon, szóvá téve, miképpen engedik meg , hogy egy ilyen személy hozzáférjen ilyen fontos adatokhoz ?

Az ügyemet még jobban bonyolította, hogy 1981 május 27-én és 28-án a Szabad Európa Rádió a magyar nyelvű adása, beolvasta az elmúlt év szeptemberében a Központ Pártkollégiumhoz írt levelemet. ( Lásd a V. Fejezet -Dokumentumok című

részben)

Elérkezettnek látták a pillanatot, hogy nyíltan lecsapjanak.

Május 30-án jelentést küldenek az országos állambiztonsági főosztály I. Igazgatóságának,( belföldi hírszerzés ) személyesen ennek vezetőjének, Bordea Aron vezérezredesnek „ Jelentés a »KUTATÓ« ügyről” címmel.²¹ Ebben tájékoztatják, hogy a SZER beolvasta az előző év szeptemberben írott levelem, amiről mindeddig nem volt tudomásuk. Azt is jelentik, hogy tudomásuk van, hogy Kósa Szántó Vilmán segítségével sokszorosítottam egy a csángókra vonatkozó anyagot és az ő közvetítésével kijuttattam azt Magyarországra is. Jelentik, hogy a megyei pártbizottság első titkára jóváhagyásával és Bordea Aron vezérőrnagy parancsai- és útmutatásainak megfelelően milyen intézkedéseket foganatosítottak eddig és irányoztak elő a közeljövőre. Jelentik, hogy behívattak , nem csak engem , hanem felségemet és hogy milyen álláspontra helyezkedtünk. A beszélgetést mágneses szalagra, rögzítették, írattak velem egy 4 oldalas (Sic! -lásd a féloldalas nyilatkozatomat az első kihallgatáshoz csatoltan -K.I.) nyilatkozatot. A tengerparti nyaralásunk alatt az I. Igazgatóság koordinálásával a Konstanca Megyei BM Felügyelőséggel együttműködésével operatív információs felügyelet alatt tartanak. Megkezdik a csángó anyagra vonatkozó információk ellenőrzést és dokumentálását annak megszerzése, sokszorosítása és külföldre való kijuttatása módozatának feltárása érdekében. Hazatértem után a begyűjtött új információk birtokában aprólékosan kivizsgálják ezt az ügyet és folytatják a felderítését arra vonatkozóan is ,hogy miképpen jutott el a levem a SZER-hez. Azt is előirányozták, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel és a környező megyékkel való együttműködés révén feltárják a figyelmükben lévő személyek reakcióját a levélre , határozottan fellépve azok ellen akik megkísérlik kifejezni szolidaritásukat „KUTATÓ” akciójával, vagy megpróbálnak hasonló módon cselekedni.

A tengerparti nyaralás idején titkos házkutatást terveztek az irodámban és lakásunkban. Ezen intézkedés mellé a margóra kézírással rávezetve azonban , hogy. „ Nem lehetett végrehajtani. technikai- és objektív okokból”. A jelentést azzal a mondattal zárják, hogy az eddigi és az elkövetkezőkre tervezett intézkedéseket Popescu Stelian ezredes az I. Igazgatóság II. Szolgálata vezetőjével közösen foganatosították. Máskülönben nem árt tudni, hogy bukaresti ezredessel közösen hallgatott ki, május 30 -án Butiurcă Constantin százados bűnügyi vizsgáló tiszt.

Ezen jelentés alapján már június 2-án Tudor Postelnicu államtitkár tájékoztató feljegyzést terjeszt George Homoștean belügyminiszter elé , kérvén annak a jóváhagyását (ikt.sz. 100/0046.308/1981 június 2). ²²

A fentieken kívül más intézkedéseket is életbe léptettek. Június 1-én írásban kérik a Bukaresti a 0647 sz. katonai egységet, hogy küldjenek meg rám vonatkozóan minden információt amit begyűjtenek, különösen a külföldi kapcsolataim valamint a címemre Bukarestből küldött levelek és más küldemények érdeklik a Hargita megyeiket.²³ Hasonló tartalmú megkeresést küldenek a Maros Megyei Felügyelőségnek, hogy kövessék és küldjék meg , számomra onnan, illetve általam oda küldött postai küldeményből származó minden információt. ²⁴

A külföldi levezést ellenőrző speciális alakulat , a Csíkszerdai 0951. UM , már június 6-án kifogta, egy igen fontos külföldről ,konkrétan , az angliai Cambridge-i székhelyű Nemzetközi Életrajzi Központ elnevezésű intézmény, hozzám intézett megkeresését.

Ennek kivonatát küldte meg román nyelvű fordításban a fentebb említett speciális egység a megyei szekuritáténak.²⁵

A Cambrigde-i intézmény közli, hogy több forrásból kapott javaslatok alapján keresnek meg és azzal a céllal, hogy belefoglalják életrajzomat az „ International Youth Achievement” kiadványuk 1982 évre tervezett II. kötetébe, amit az Észak -Karolinai „Amerikai Életrajzi Intézet”-tel közösen adnak ki. A két intézmény együttműködése gyümölcsöző és céljaik között az is szerepel, hogy ismerté tegyenek a világ ifjúsága előtt eddig nem ismert adatokat olyan személyekről aki a művészetek, sport, a tudomány, nevelés, írás, kereskedelem , kommunikáció, politika és több más területen kitűnnek.

Mellékelnek egy kérdőívet és kérik , hogy kitöltve juttassam vissza címükre, hogy felhasználhassák szerkesztőik. Ebben kérik a személyi adatokat, foglakozást , a legmagasabb tanulmányi szintet. Ezenkívül három dologra kérdeznek rá : 1.szempontjai … ; 2. fő ambíció és 3 hobbi. Illetve a kérdőív végén kérik a lakcímet és telefonszámot

Azt is közlik, hogy a kiadványból igényelhetek térítésmentesen néhány példányt. Arra is megkérnek, hogy ajánljak én is valakit, akit érdemesnek tartok, hogy az is bekerüljön a kiadványba, csatolva erre a célra egy formanyomtatványt. Egyetlen kikötésük, hogy az ajánlott személy , ne legyen 30 év feletti A levelet Ernest Kay vezérigazgató írja alá. Zárómondatként pedig ez szerepel: „ Gratulálok az Ön kiválasztásához. Türelmetlenül várom , hogy hírt kapjak Öntől”

Nem tudom mi képen reagáltam volna le ezt a megkeresést- amennyiben eljutott volna hozzám-, abban a felzaklatott lelkiállapotomban amiben kerültem a kihallgatásom során. Vélhetően eleget tettem volna felkérésüknek és kitöltöttem volna a kérdőívet remélve, hogy ezzel növekedhet nemzetközi ismertségem és ez által védettségem is az estleges megtorlással szemben. Ma már nyilván, másképpen látom a dolgokat és arra következtetek , hogy a nyugati körök , például a titkosszolgálatok keze is benne volt ebben a megkeresésben. Minden információ ami a „Vasfüggöny” mögül jött igyekeztek begyűjteni és ehhez akár az ilyen intézményeket is felhasználtak. Nem tudom megítélni , miért is gondolták , hogy 30 év alatti vagyok, mivel a SZER által közölt levelemben életrajzi adataim is benne foglaltattak. Meglehet, hogy csak egyszerűen tesztelték: lehet-e szabadon felvenni a kapcsolatot egy romániai „disszidenssel”? Hát nem lehetett! Mert, hogy ez a megkeresés összefüggésben van a SZER által beolvasott levelemmel , az nem kérdőjelezhető meg.

.............................................................................................................................. 

A levelem nyilvánosságra kerülésével egyidejűleg a Szekuritáté megkezdte szokásos tevékenységét, hogy felmérje annak visszhangját és azok megfélemlítést , aki pozitívan értékelték cselekedetemet. Akik nem voltak napi kapcsolatban velem , nyilván úgy láthatták, hogy az abban foglaltak nem az előző év szeptember eleji helyzetemről szólnak, hanem a jelenlegiről. Még olyan személyek mind Kányádi Sándor sem volt tisztában aktuális helyzetemmel, akivel szinte évente találkoztam, legtöbbször nyaranta Hargita- fürdőn, de más alkalommal is járt Csíkszeredában és nem egyszer otthonunkban is felkeresett.¹

Közben az állambiztonság folytatja az ismerté vált levelem visszhangjának begyűjtését. Egy hétre rá (1981 június 3-án ), ahogy levelem beolvasták először a Szabad Európa rádióban már egy feljegyzést készítenek annak általuk feltárt visszhangjáról. Ebben rögzítik, hogy az adott időpontig 26 személyről tudnak akik tudomást szereztek a levélről és kommentálták azt. Úgy értékelik, hogy ezek többsége megelégedett azzal, hogy tudomásul vették a halottakat , de nem foglaltak állást, hogy egyet értenek vagy sem Király István tettével .Hat római katolikus pap nevét sorolják fel a megyéből, valamint négy más személyét: Fülöp Lajost,-a székelykeresztúri múzeum igazgatója-, András Emil-székelyudvarhelyi orvos, valamint dr. Benkő Gyula házaspárt Kovászna városából. A gyergyószentmiklósi Ferencz Julianna nyugdíjas és a szintén nyugdíjas Bazilidesz Tibor tanár, viszont kommentárjaikban dicsőítették " Király István bátorságát és merészségét, ami ezen levél megíráskor tanúsított." Azt is megörökítik a feljegyzésben, hogy :" Sokan vannak olyan személyek is ismerőseink közül, akik személyesen aggodalmukat fejezték ki, vajon mi fog történni ezek után "a Király házaspárral".

A feljegyzés ki tér egy másik, a SZER-ben ebben az időben ismertetett dologra is, amiről az említett személyek is tudomást szereztek. Éspedig arra, ,hogy a magyar hatóságok nem engedélyezték a "Bibó István- Emlékkönyv" kiadást. Ezen könyv létrejötte elsősorban Ilyés Gyula és Csoóri Sándor erőfeszítéseinek köszönhető és több mint 30 magyar író műve, de romániai magyar írók is közreműködtek megírásában, köztük Kántor Lajos Kolozsvárról, valamint Szász János és egy bizonyos Molnár ( megjegyzés: Molnár Gusztáv) Bukarestből. Azt is leírják ,hogy a könyv szerkesztői gyanítva, hogy nem kapnak engedélyt a kiadásra, a kéziratot kijuttatták nyugatra és ott fogja a magyar emigráció kinyomtatni. Érdekes módon,. pontokban felsorolják azokat az indokokat, amelyek a MSZMP Sajtóigazgatósága fogalmazott meg a könyv megjelentetése ellen. Ezek között találjuk ezt az indokot is: " A kötet egyes részeiben elemzik az együtt-élő nemzetiségek problémáját a szocialista országokban és kétségebe vonják a nemzetiségiek helyzetének helyes megoldását ezekben az országokban." Gondolom ezt az indokot elégedetten fogadhatta a román hivatalos politika, de annál csalodottabban a romániai magyarság, amennyiben tudott volna róla.

Visszatérve levelem visszhangjához , hadd említsek még néhányat.

A Kolozs Megyei BM Felügyelőség 1981 június 6-i küld egy feljegyzését az ügyre vonatkozóan a Hargita megyeieknek. Ebben az áll , miszerint Tiron ( Takács Lajos- K. I.) beszélt egy Tibor nevezetű személlyel ( nem lehet tudni, hogy lakás- vagy telefon lehallgatás útján szerezték az információt-K. I.). Tibor átadja Tironnak az Utazó üdvözletét, illetve a Benedekét ( dr. Benedek Géza, a kovásznai szívkórház igazgatóét- K. I) is, aki arra kéri, hogy közölje vele telefonon, mikor látogathatja meg. Azt is közli, hogy a címét az "Utazó" -tól tudta meg. Elmondja, hogy az Utazónak problémája van Mercédes-szével. Amint sikerül beszereznie az autóalkatrészeket, az első útja "Tironhoz"-hoz fog vezetni. "Tiron közli", hogy Kányádi Sándortól tudja, hogy az "Utazó" testvére most tanár. Tibor azonban pontosabban ismeri mostani helyzetem. Elmeséli amit tud az esetemről, vagyis ,hogy KISZ- tikár voltam Hargita megyében és „.. letette pártkönyvét, megtagadta, hogy átvegye az újat. Három hónapra rá egy gyűlésen kizárták a pártból, minek után memorandumot intézett a KB-hoz, amire mostanig sem kapott választ. Azt kérte, változtassák meg kizárását önkéntes kilépésre. Tanár lett egy Csíkszeredától 20 km-re fekvő faluban. 2-3 hónap után azonban a tanfelügyelőség kirúgta, arra hivatkozva, hogy történelmet nem taníthat egy pártonkívüli, ilyen intézkedés azonban nem létezik sehol. Ez volt a helyzet 10 nappal ezelőtt. Ő tudatában van, hogy befejeződött tanári pályafutása, annak ellenére, hogy még nincsen 40 éves”.²

Bár a beszélgetésben számos pontatlanság van, de tény, hogy Tibor tudott a levelemről. Nyilvánvaló, hogy erről csak annak beolvasása után szerezhetett tudomást.
Különben Kányádi Sándortól ezt megelőzően is sikerült információt szerezniük bátyámról és rólam is. Vélhetően egy Hargita megyei látogatása során beszélt egy „ ellenőrzött forrásnak” arról, hogy , idézem „ Beszéltem erről az »UTAZÓ«-val, aki egyetértett öccse cselekedetével, mondván, hogy egy jól irányított tiltakozó akció volt, amit terjeszteni kell minél szélesebb körben, külföldet is beleértve, hogy gondolkodásra késztesse Bukarestet , hogy megoldja a romániai magyarok óhajait. Kányádi arról is beszélt, hogy az »UTAZÓ« jól szórakozott azon hogy »VERESS«- (Sic!-helyesen Veres- K. I.) a Maros Megyei Pártbizottság első-titkára , megtudván öccse dolgát, azt hitte , hogy ő sem fogja átvenni az új pártkönyvét, amiért az elsők között volt, akiknek átadták ezt a dokumentumot.”³
Miután, hazajöttünk a nyaralásból, találkoztam néhány személlyel, akinek olvasásra és terjesztésre odaadtam a titkos csángó ”dokumentációt”, de egyikük sem merte megmondani, hogy időközben kihallgatták őket .⁴ Ezért a június 13-i újabb kihallgatásom során, mikor bedobták a másik ”állam ellenes” cselekedetemet ügyét is -a csángókra vonatkozó ügyet- ez meglepetésként ért. Eleinte a teljes tagadás álláspontjára helyezkedtem. Elég sokáig , tartott , hogy rájöjjek, hogy ez a taktika nem tartható. ( Lásd a második kihallgatásom készített hangfelvétel átírt írásos szövegét a V. Dokumentumok című részben). Ez alkalommal sem sikerült megtörniük és nem ismertem be és támadásba mentem át, hogy mindez az ők provokációjuk, bosszúból mivel nem vettem át pártkönyvemet mint BM alkalmazott és ezzel kellemetlenséget okoztam nekik. Ezt a véleményt következetesen fenntartottam és mindegyre ismételtem mindenkinek , még a családtagjaimnak és legjobb barátaimnak is. Ugyanezt a taktikát folytattam a harmadik( és utolsó) kihallgatásom alkalmával is 1981 július 3-án. Sőt tovább mentem, és rámutattam , arra, hogy a beállítottságuk semmivel sem különbözik a két világháború közötti hatalométól. Minden magyart potenciális nacionalista -irredentának tekintenek és minden rendezvényen ott vannak, szimatolnak és nem bíznak a magyarokban. Még a pártvezetésben lévőkben sem, példákkal támasztva alá a mondottakat.
. A második kihallgatásom Butiurcă százados és Suciu Mihăilă alezredes végezte, míg a harmadikat egyedül a bűnügyi vizsgálótiszt.. Eredménytelenül, bár igen alaposan előkészítette . Június 15-én elemezték mit értek el az előző két kihallgatás , illetve a nyomozás és adatgyűjtésük során és másnap Butiurcă százados egy forgatókönyvet állított össze mire fókuszáljon a szükségesnek vélt következő „beszélgetésünkön”.⁵ Itt már azonban „audiere”(magyarul „kihallgatás”) szót, és nem az elbeszélgetést használja.

Ebben feltételezi, hogyha fenntartom, hogy nem én juttattam ki külföldre a levelet akkor, hajlandó vagyok azt megcáfolni. Meg szerették volna tudni mi volt a szándékom a levélnek a SZER-hez való küldéssel , valaki biztatott erre? Kinek beszéltem a kijuttatásról, kinek mutattam meg a levelet?

A csángó anyag kapcsán pedig, azt akarták elhitetni , hogy ez nem a román történetírás álláspontja, és ezért nem is jelent meg semmilyen hivatalos kiadványban. Tisztázni, hogy ha már a birtokában jutottam miért nem fordultam a hivatalos szervekhez és miért kezdtem titkosan terjeszteni, másokat is feltüzelve. Domokos Pál Péterhez való eljuttatásával egy, a Románia Szocialista Köztársaság állampolgárához nem méltó tette hajtottam végre. A Magyar Népköztársaság történetírása , nem avatkozhat be Románia belügyeibe, ilyen akciókkal nem járul hozzá a románok és az együtt élő nemzetiségiek közeledéséhez (Sic! -K.I).

Mindent amit tettem, Károly biztatására tettem? Mikor adta át nekem az anyagot , ő honnan kapta, melyik megyei felügyelőségtől származik, milyen céllal adták oda neki,. nem egy provokáció volt ? Szándékomban áll megírni a cáfolatát vagy lemondtam erről.?

A forgatókönyv azzal a mondattal zárul, hogy figyelmeztetnek, hogy a párt és államellenes cselekedeteim miatt , felelősségre vonhatnak az ország törvényei szerint is.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

1. Ide kívánkozik egy bájos kis történet. 1984-ben is felkeresett Kányádi Sándor otthonunkban. Másnap délelőtt a 2. osztályos kisfiam Istvánka, rögtön eldicsekedte Vécsei Mária tanítónéninek, hogy az este nálunk járt „ Petőfi Sándor”.! A tanítónéni rögtön kapcsolt és megkérdezte: „ Istvánka, véletlenül nem Kányádi Sándor járt nálatok?” . „Jaj, igen , igen, ő volt”-jött rá gyermek tévedésre. Azóta sem tudom megállapítani, hogy kisfiam tévedése melyik Sándorra lehet hízelgőbb: Petőfire vagy Kányádira,

2. III. k. 240 lap. Még aznap ,a feljegyzésre kézzel rávezette , olvashatatlan aláírással , Suciu alezredes egyik feletesse.: „01.06.81/Suciu alezr. elvt. ./Ellenőrizze személyesen és sürgősen ezt az aspektust és ha megerősítik az információt ,tájékoztassa az RKP szerveit, javaslatokat téve./ Határidő 02.06.81.”

3. III. k. 184. lap.

4. Pontosítanom kell, mivel éppen a Szekuritáté szeretett volna rám ijeszteni, hogy komolyan foglalkoznak ügyemmel, arra számítva, ha ez sikerül ,talán megtörök és könnyebben elérik tervezett céljaikat. Közvetlen hazatértünk után ,június 13-án, jelenti „ Botos” tartótisztjének, hogy egy héttel korábban megtudta Kozma Máriától ,hogy a Szekuritáté szervei vizsgálják ,Kósa Szántó Vilmát és Király Istvánt, ezzel megteremtve számára az indokot, hogy keressen meg és beszéljen velem. Az adott utasításoknak megfelelően többször megpróbált „ véletlenül” találkozni velem a munkahelyem és a „Vörös bár” környékén . Június 12-é összefutott velem a megyei párkabinet előtt . Ekkor jelezte számomra, hogy amíg távol voltam halott bizonyos dolgokat és akar erről beszélni velem. Mivel nem voltam egyedül kértem, hogy várjon 5-10 percet, a Hargita szálló bárjában mert odamegyek én is. Egy órát várakozott ott, de végül is én nem jelentem meg. II. k. 278. lap

5. III. k. 282. lap

1. II. k. 168-169. lap „ Fekete” beszámolója Purle Ioan alezredesnek 1981.03.14. -én. Ikt. sz. 0044/2

2. I. k. 77. lap. Iktató száma: 1022/SM/ 005320 /1981.03.14. Hogy megegyezik ezzel azt későbbi elemzéseinkben is megismétlik, pl. az 1981. április 16.-án készítettben is.. Uo. 72. lap

3. II. k. 165- 166. lap ( A feljegyzés iktató száma: 0060.125/1981.03.11)

4.Jeszenszkinek küldött levél 1981 februárjában való említése ellentmond annak amit , nővérem Ibolya könyvében vélt , Ő a napló bejegyzései alapján úgy véli , hogy azt Károly március 15-én írta meg és április 23-án postázta Jeszenszkinek .Minden valószínűség szerint téved. Ez első dátummal nem tudok mit kezdeni, hacsak azt nem tételezem fel, hogy akkor sikerült valakivel külföldre juttatni. Tény,hogy én már februárban már terjesztettem Csíkszeredában , az azt mutatja hogy már február hónapban megírta és egy példányt nekem is adott belőle, több mint valószínű, hogy február 24-én , mikor „Fekete” vitt el kocsijával Marosvásárhelyre,. Tény az is ,,hogy az április 23 a , levélnek a SZER-ben való beolvasásának az időpontja.

5. A jelentés végére megjegyzésként rávezették: .” Szándékát , hogy elmenjen Sepsiszentgyörgyre találkozni az EÁ-beli rokonaival »TEOFIL« forrásunk is jelezte, az I. Igazgatóság pedig közölte , hogy Donath Szánthó Harrington Romániában tartózkodik és vélhetően megkíséreli, hogy felvegye a kapcsolatot » VIDRÁ«-val. II. k. 176 lap.

6. Uo.

7. I. k. 80. lap

8. III. k. 179. lap

9. Neve helyesen Kósa Szánthó Vilma, de ezt ezt egyrészt román bettüs írógépeikkel nem tudták így leírni, másrészt a román tisztjeik nem is tudták és akarták helyesen leírni. A szöveghűség miatt az idézett szövegekben úgy szerepeltetem ahogy megjelenik a dokumentumokban .Ugyanezen elvet alkalmazom a megfigyeltek és a szekurítátés kollaboránsok fedőneveinek írásakor is.

10.I. k. 71-74 lap

11.I. k. 97. lap Nem iktatott gépelt példány, de még a az írat végén sincsenek feltüntetve a kötelező formai elemek mint például a gépíró monogramja, a gépelés naplószám , és annak dátuma. . Úgy tűnik egyes főtisztek készíttettek saját használatukra is plusz példányt. Található még más ilyen, a szigorú szabályaikat mellőző, írat is dossziémban.

12. Bármennyire próbáltam visszaemlékezni, nem sikerült felelevenítenem milyen esetre utalnak. Ha csak nem a Jeszenszki ügyre,mert ez éppen ebben az időben került napvilágra és ő volt az aki nem a helyeiknek, hanem Állambiztonsági Főosztálynak dolgozott. Hogy nem írták le nevét ez is erre látszik utalni.. Ugyanis az ilyen ügynökökről megyei szinten csak néhány vezető tudhatott. Ennek viszont ellentmond,hogy nem szereztek tudomást arról ,hogy én is közreműködtem Jeszenszki de-konspirálásban.

13. II. k. 198. lap

14.Uo. 197. lap

15. Uo. 182. lap

16. Ifj. Vákár Lajos 1981 június 10-i kihallgatása során, azt állította, hogy április 19-én felesége unokatestvére Páldi Vince és neje, Fruzsina, látogatta meg őket, akik három napot tartózkodtak náluk és a rokonokon kívül senkivel sem kerültek kapcsolatba, Kiss Dénessel és velem sem. III. k. 265. lap. Az én emlékezetemben sem őrződött meg , hogy találkoztam volna, akkor Zolczer professzorral. Mert ő volt az aki a Budapesten csípőprotézist épített be id. Vákár Lajosnak . Néhány év múlva az id Vákár Lajos adta meg a professzor munkahelyét , midőn a feleségem csípő-porckopása miatt egy korrekciós műtétre szorult., amit elvállalt és végre is hajtott sikerrel munkahelyén a Budapesti János Kórház Traumatológia Osztályán,1985-ben.

17. Nyugdíjba vonulása után után a 80-as évek vége felé ő is disszidált Németországba. Úgy ahogyan elhagyta az országot Willing Rózália is . Ő férje német származása jogán kapta/kapták meg Németország Szövetségi Köztársaságába való „ repatriálást” .Vagyis az NSZK kivásárolta őket is több tízezer erdélyi szásszal és svábbal. egyetemben.

18 . Török István Dezső , első jelentését -vélhetően Suciu alezredes kérésre -,még saját neve alatt írja 1981 augusztus 20-án( III. k. 20-22.lap) . A következőt már „Mărgineanu” fedőnévvel november 28-án ( Uo. 50 lap), azt követően a december 22-én irt jelentésén jelenik meg először a „Mureșan” fedőneve, ami állandósul, majd később „Stanciu” néven is jelenet. Érdekes módon a másik munkahelyi informátor,„Sabău”, az öt nappal korábbi(1981.augusztus 15-i ) jelentésben szerepel Török István neve . Ennek ellenére a jelentés végén a szokásos információknál Suciu alezredes neve után azt írja,,”nem ismert” személy. .

19. II. k. 179. lap

20.II. k. 222. lap

21.I. k. 63-65 .lap

22. Uo. 59-61. lap. Nagybetűs írógépen készült , vélhetően, ha szükséges Ceaușescu elé is letegyék.

23. II. k. 224. lap

24. Uo. 223. lap

25. Uo. 255-256. lap